Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám

184 kiadás. De lehet, hogy a bejelentés elmarad abból az okból, hogy találmányát anélkül is megvédhetőnek véli, mert hisz a bejelentés elmaradása által a feltaláló csak arról a speciális védelemről mond le, amelyet a szabadalmi törvény nyújt, de korántsem mondott le arról a védelemről, amelyet neki más jogszabályok (személyiségi jog, szerzői jog) nyújtanak. Ebben a helyes feltevésben megerősíti a feltalálót az a körülmény, hogy a szabadalmi törvény 34. §. kimondja, hogy a bejelentett találmány már a közzétételtől kezdve oltalomban részesül, még mielőtt szabadalmazva lett. íme tehát törvényi kijelentés, hogy a nem szabadalmazott találmány is védelemben részesül, mely elvi kijelentéssel a fent idézett ítélettel ellentétben áll. Azt kérdezem, hogy ez az ideiglenes oltalom minő alapon nyugszik? Világos előttem, hogy annak a jogalapja csakis a személyiségi jog és az ebből fakadó szerzői jog lehet. A feltaláló tehát nyugodtan mellőzheti a bejelentést, annál is inkább, mert a szabadalmi törvény 22. §-a értelmében a szabadalom megszűnése után a találmány köztulajdonná válik ugyan, de csak „a fennálló törvények és szabályok keretében", nempedig — amint azt az ítélet mondja — korlátlanul. Ezek a 22. §-ban említett törvényes korlátok alatt mást mint személyiségi és szerzői jogot érteni nem lehet. A személyiségi jogon kívül nyilvánvaló azonban az, hogy az abból fakadó szerzői jog is megvan sértve. Feltűnő ugyanis, hogy az Ítélet indokolása azok közt a jogok közt, amelyeket az oltalom igénybevehetése végett említ, zárjelben a szerzői jogot is felsorolja ugyan, de nem vizsgálja meg azt, vájjon a feltaláló nem részesülhetett volna-e oltalomban a szerzői jog alapján? Ez nézetem szerint hiánya az indokolásnak, mely hiány fenn nem forgása esetén az ítélet rendelkező része is megváltozott volna. Ugyanis: annak előrebocsátása mellett, hogy a következőkben kifejezetten Dr. Alföldy Dezső, a bpesti kir. ítélőtábla alelnökének „A magyar szerzői jog" cimü kitűnő könyvére utalok, figyelembe veendőnek tartom, hogy az uj római egyezményt becikkelyező 1931: XXIV. t.-c. 6/a. cikke a szerzőnek személyiségi jogát megvédeni rendeli, mégpedig a szerző életére és halála után 50 évre. (Tudtom szerint ez az első eset, hogy a személyiségi jog védelme belföldi törvény által van előírva.) Ez annyira fontos, hogy a szerzői jognak másra való teljes átruházása után is, a személyiség jogai a szerzőnél megmaradnak, amelyeknél fogva pld. azoknak elismerését követelheti és utánképzés (ez különösen ki van emelve) csak a szerző beleegyezésével van megengedve. Erre az ítélet.egyáltalában nem fordít figyelmet, holott itt már kézzel fogható a személyiségi jog és a szerzői jog közti szoros kapcsolat. Továbbá a szerzői jogi törvény 6. §. 10. pontja az utánképzést bitorlásnak minősíti és a személyiségi jog megsértése esetén a szerzői jog szabályai alkalmazandók. Ezek a szabályai a szerzői jogi törvénynek természetesen nemcsak iro-