Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám

185 dalmi és hasonló müvekre, hanem a 67. §. értelmében plasztikai müvekre is vonatkoznak, mégpedig ha az a plasztikai mű sem szépművészeti, sem iparművészeti tárgy, amint az a mi esetünkben is van, a törvény 1—44. §., tehát a fent idézett 6. §. rendelkezései is alkalmazandók, vagyis a jelen esetben szerzői jogi bitorlás látszik fennforogni. Bitorlást pedig jogvédelemben részesíteni nem lehet. Ha az ítélet a személyiségi és a szerzői jog körébe tartozó ezekkel az ügydöntő jogszabályokkal foglalkozott és azokat figyelmen kívül nem hagyta volna, jogászi meggyőződésem az, hogy a kereset elutasító nem lehetett volna. Felhozzák a felfogásommal szemben az iparszabadság kérdését azzal, hogy azt ok nélkül korlátozni nem szabad. Mindig tisztelője voltam az iparszabadságnak, de ne hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy az iparszabadság is csak a tisztesség korlátain belül érvényesülhet. A már felhozott érveken kívül rámutatok röviden még a következőre: A Tisztességtelen Verseny Leküzdésére Alakult Nemzetközi Liga 1936.- év őszén Budapesten tartotta meg kongresszusát. A napirenden természetesen az utánzás kérdése is szerepelt. Sokan szóltak hozzá és megindokolták véleményüket, amelyek sok tekintetben eltértek egymástól, egyöntetűség ebben a kérdésben ugyan nem volt, de olyan vélemény sem volt, amely szerint az emberi munka eredménye, amely nincs speciális törvény oltalma alá helyezve, a. Tvt. oltalmára egyáltalában ne számítson. Utalok e tekintetben arra a nagy, részletes munkára, amelyet dr. Bányász Jenő, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara fáradhatatlan titkára, mint az említett Liga magyarországi csoportjának főtitkára, két vaskos kötetben a kongresszus működéséről beszámolva, szerkesztett ezen a cimen: „Leitgedanken des internationalen und nationalen Wettbewerbsrechtes in Európa'' (ez a cime az egyik kötetnek), míg a másik kötetnek a cime: „Leitgedanken des internationalen und nationalen Marken- und Musterschutzrechtes in Európa". Erre a nagy szorgalommal és hozzáértéssel szerkesztett munkára minden érdeklődőnek figyelmét felhívom és különösen a mi kérdésünket iletően az T. kötet 347., 349., 350. és 353. oldalon kifejezett véleményekre, amelyek közül néhányan az utánzásban egymagában nem látnak ugyan a Tvt.-be ütköző cselekményt; ha azonban az utánzás annyira „szolgai", hogy az utánzatot ai eredetitől megkülönböztetni nem lehet és ennélfogva az összetéveszthetés fennforog, akkor még ezek szerint is az utánzás a jó erkölcsbe és üzleti tisztességbe ütközik. Az ilyen köztekintélynek örvendő kongresszuson megnyilvánult vélemények mellett, azoknak figyelmen kívül hagyásával elhaladni talán mégsem lehet és nem tanácsos.