Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám

183 már hozzáteszem, hogy ez az eljárás versenytárssal szemben lett elkövetve, mégpedig verseny céljából, akkor világos, a tvt. 1. §-ába ütközik ez az eljárás, mert „üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe ütköző módon folytatni". Ezeknél fogva az abbanhagyásra irányuló keresetnek — nézetem szerint —• már ebből az okból helyt kellett volna adni, nempedig azt az ügyes, bevált találmányt „vogelfreinak" deklarálni. De helyt kellett volna adni a keresetnek még a következő okokból is: Az ítélet ugyanis sérti, nézetem szerint, a személyiségi jogot. Ezzel a joggal, sajnos, bíróságaink nagyon ritkán foglalkoznak és az erre vonatkozó jogszabályokat gyakran figyelmen kívül hagyják, amint az a jelen esetben is történt. A személyiségi jog kérdésében utalok mindenek előtt Dr. Almást Antal tisztelt barátom, kúriai bírónak „Ungarisches Privatrecht" című kitűnő munkájára. Szerző mindenek előtt hangsúlyozza, hogy a személyiségi jog egy abszolút jog, amelynél fogva a jogalany a fizikai, szellemi, erkölcsi és jogi erőit szabadon érvényesítheti. Különösen hangsúlyozza a szerző — és ez az, ami bennünket különösen érdekel —• hogy a személyiségi jog, valamint az abból fakadó jogok (név-, cég-, szerzői-, szabadalmi-, védjegy-, mintajogok stb.) feltétlenül jogvédelemben részesülnek, még pedig a jogalany jogképességének kezdetétől fogva annak megszűnéséig, sőt némely jogoknál (becsület-, szerzői jognál) még azon túl is. Ez a tan ma már általában el van fogadva. Látjuk pld. hogy ez átment a Mjtj.-ba, sőt egyik külföldi törvénybe is. t. i. a Schweizerisches Zivilgesetzbuch 28. §-ába. A Mjtj. 107.. 108. §§. értelmében mindenkinek joga van, hogy személyiségét szabadon érvényesíthesse és hogy őt ebben senki se háborítsa; akit ebben a jogábaan jogellenesen megsértenek, követelheti keresettel a sértéstől való eltiltást. Ezeket szem előtt tartva nyilvánvaló, hogy aki értékes ötletét fáradsággal, költséggel, szellemi munkával megvalósítja és ezáltal úgyszólván a saját énjét belefektette a munkája sikeres eredményébe és így személyiségét mintegy megtestesítette — méltán számíthat védelemre, már a személyiségi jog alapján is, mely különleges természeténél fogva még az elévülésnek sincs alávetve, tehát örökké tart. — (Mjtj. 1284. §.)'. Erre azt halljuk, hogy tetszett volna a találmányra szabadalmat kérni, akkor oltalomban lett volna részesíthető. Ez a tanács nem bir semmi helytálló alappal. Ugyanis: sok feltaláló van, aki találmányát szabadalmazásra nem jelenti be. Ennek okai különbözők. A szabadalmazásra való bejelentés elmaradásának oka az lehet, hogy nem nagy horderejű találmánynál kerülni akarja a meglehetős nagy költséget, különösen ha tudjuk, hogy a nálunk most husz évig tartó szabadalmi oltalom utolsó évére eső díj ma 2000 pengő, ami nem nagy üzemmel biró feltalálóra nézve nagy 1*