Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A csődtömeggondnok elszámolása a perköltségekről és a dijelőlegről

172 mázható mind oly követelésre, amely állami számadási útra tartozik. III. Még pár szóval foglalkoznunk kell a Vht. 84. §-nak törvényhozói indokával. A miniszteri indokolás szerint e rendelkezést ,,az eljárás egyszerűsítése és a költség kímélés indokolják". Egyéb szempont feltüntetve nincs. Ez az indokolás a 84. §. rendelkezését csupán a Vht. 83. §-ával szemben alapozza meg és kizárólag arra vonatkozik, hogy a végrehajtó kiküldési díja ezáltal megtakarítást nyerjen (költségkímélés), i 11 -, hogy az esetben, ha a végrehajtató már a végrehajtás elrendelésének kérésekor tudja, hogy a végrehajtást szenvedőnek közpénztárból felvehető követelése van, ne kelljen kérnie a végrehajtó kiküldését (eljárás egyszerűsítés). A kiküldött mellőzése ellenben nem függ össze a. már lefoglalt követelés egyszerűbb és olcsóbb behajtási módjával, mivel a Vht. 133. §-a a kiküldött közbenjöttével eszközölt végrehajtásokra is alkalmazandó. A miniszteri indokolásban azonban nem kapunk magyarázatot arra nézve, hogy miért csupán a közpénztárakból felvehető követelések tekintetében engedte meg a törvényhozó a kiküldött mellőzését? És miért nem más követelések behajtásánál is? Magyarázatot erre mi sem találunk. Első pillanatra ugyan úgy látszik, mintha ennek az volna a törvényhozói indoka, hogy csupán a közpénztáraknál látta a törvényhozó fennforogni azt a garanciát, hogy a lefoglalt követelés bírói letétbe helyezésének elmellőzésével is a végrehajtató érdeke kellően meg vannak óva. Ez az indok azonban e vonatkozásban nem helytálló, mert ez már a behajtási eljárásra tartozik és a kiküldött mellőzésével okozati összefüggésben nem áll. E kérdés fölött tehát a törvényhozó figyelme elsiklott. Ebből a körülményből azonban nézetünk szerint nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a Vht. 84. §-t kiterjesztően magyarázhatjuk, mert ez kivételt alkot az általános szabály alól. Nem volna helyes tehát oly értelmet adni pl. e §-nak; hogy a nyilvános számadásra kötelezett kereskedelmi társaságokra is alkalmazhatók e szabályok, miként ezt a m. kir. Kúria 471/1888. sz. határozatában kimondotta. — Más kérdés azonban az, hogy e §. alkalmazását törvényhozási úton nem volna-e indokolt kiterjeszteni az eljárás egyszerűsítése és olcsóbbá tétele, — hogy divatos kifejezéssel éljünk — az adós védelmének szempontjaiból, — drt. — A csődtömeggondnok elszámolása a perköltségekről és a díjelőlegről. A csődtörvény rendelkezései értelmében a csődtömeggondnok félévenként számadást, tömeggondnoki működésének befejezésekor pedig végszámadást köteles adni, mely számadások illetve végszámadás a csődeljárás során a csődvagyon kezelése és értékesítése körében kezéhez befolyt bevételi összegekből és leimerült kiadásokból alakulnak olyképpen, hogy a mutatkozó