Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - Postatakarékpénztár, mint közpénztár

171 zetni . . ." A törvény tehát nem tesz különbséget, vájjon a közpénztártól felvehető követelés közjogi jogviszonyból származik-e, avagy magánjogi természetü-e? Ha a Vht. 84. §-ban írt eljárási módot csupán az előbbire kívánta volna korlátozni, úgy azt külön kifejezésre kellett volna juttatnia; nevezetesen „közpénztárból felvehető illetményekről" kifejezést kellett volna használnia és nem ,,a közpénztárakból felvehető követelésekre" szavakat. Ebből pedig szükségszerűen következik, hogy mind a közjogi, mind pedig a magánjogi jogviszonyokból származó követelések lefoglalására a Vht. 84. §-a alkalmazható. Azt sem szabad e vonatkozásban figyelmen kívül hagynunk, hogy sem a végrehajtást szenvedőre, sem annak adósára hátrányt nem jelent, hogy magánjogi természetű követelések is kiküldött mellőzésével foglalhatók le, sőt az előbbire nézve előr nyös is, mert a foglalás kevesebb költséggel jár. Azt is szemelőtt kell tartanunk, hogy a kiküldött igénybevétele nagyobb garanciát nem biztosít a végrehajtató számára, mint a közvetlen bírói foglalás, hiszen a kiküldött is a harmadik adóst csupán értesíti, így nyilván ebből a szempontból teljesen közömbös, vájjon a harmadik adós rendelvényt, avagy bírói végzést kap-e kézhez? Gyakorlatilag az sem játszik szerepet, hogy a kiküldött által történő foglalásnál a zálogjogi elsőbbséget az összeírás napjától kell számítani, míg a 84. §. alkalmazása esetén a végzésnek a közpénztárhoz való érkezésének időpontjától. Felfogásunkat igazolja továbbá a fentebb már említett 5620 1909. I. M. sz. r. melléklete. Ugyanis e mellékletben kifejezetten el van ismerve az állami üzemek közpénztári jellege (Ez egyébként sem volna vitássá tehető, mert még az állami költségvetésben is szerepelnek; a Postatakarékpénztár sem kivétel ez alól). E melléklet azokat az állami pénztárakat tartalmazza, amelyeknél az egyes számadási ágakra nézve a számfejtést nem a pénztár, hanem az utalványozó hatóság mellé rendelt számvevőség teljesíti. E melléklet tehát a kivételeket tünteti fel a következő formában: pl. ,.állami erdők, erdészeti nyugdíjak", „állami lótenyészintézetek", ,,a képviselőház és főrendiház összes személyi és dologi kiadásai", ,,M. kir. Operaház és Nemzeti Színház öszszes személyi és dologi kiadásai" stb. Nyilvánvaló a fenti kiragadott példáknál, hogy nemcsak közjogi jogviszonyból származó követelésekről intézkedik a rendelet. Merész állítás volna ugyanis azt mondani, hogy közjogi jogviszonyból származik, ha pi. egy kereskedő selymet szállít az Operaháznak, vagy bársonyszéket a Képviselőháznak, avagy egv gazda szénát ád el Bábolnának. Ezek pedig mind dologi kiadások. Egyébként is kétségtelen, hogy az állam és az állami üzemek összes kiadásai és bevételei különböző számadási ágazatok keretében zárszámadásilag elszámoltatnak, vagyis valamennyi kiadás és bevétel állami számadási útra tartozik tekintet nélkül arra, vájjon köziogi vagy az állam magánjogi jellegű jogviszonvával vannak-e összefüggésben. A m kir. Postatakarékpénztár is köteles minden egyes tételét elszámolni. Az 5620/1909, I. M. sz. r. intézkedéseiből pedig nyilvánvaló, hogy a Vht. 84. §-a alkal-