Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - Az üzembentartók egymással szembeni felelőssége a veszélyes üzemek találkozásánál

163 Géza egyetemi tanár — amely szerint ahol elemi erők működnek, ott lehetetlen a tökéletes ellenőrzés, s így szükséges az előállható károk lehető megelőzése, ami a vétkesség nélkül való felelősség bevezetésével történhetik csak meg. Természetszerűleg ez esetben teljesen közömbös, hogy a veszélyes üzemek találkozásánál az üzemet maga az üzembentartó vagy általa kirendelt személy vezette-e. Ugyanily eredményre jutnak a különböző ú. n. érdekelméletek is, amelyek szerint, aki saját érdekében cselekszik vagy cselekedtet, az felelős az ebből előállható károkért. Végeredményképen, amint az a fentiekből látható, a bírói gyakorlat, amely valójában az ú. n. veszélyességi elmélet kifejezője és megnyilvánulása, valamint a különböző egyéb elméletek, az üzembentartóknak — a veszélyes üzemek találkozásával kapcsolatos — egymással szembeni felelősségét a tárgyi felelősség problémája és jogrendszerünkben való elhelyezkedése szemszögéből nézik, s a szerint látják fennforogni vagy fenn nem forogni az üzembentartók felelősségét a tárgyalt esetben, hogy mily álláspontot foglalnak el a tárgyi felelősség kérdésében. Véleményem szerint a bírói gyakorlat s a fent említett különböző elméleteknek ebben a kérdésben elfoglalt álláspontja nem teljesen helytálló. A magyar királyi Kűria 551. sz. elvi határozata ugyanis a veszélyes üzemek találkozásával kapcsolatosan — amint azt fentebb is idéztem — a „veszélyes üzemekre vonatkozó rendelkezések helyett a felelősség megállapításánál az általános magánjogi szabályokat" mondja alkalmazandónak s pedig, minthogy egyáltalában nem utal kivételekre, ezek a jogszabályok minden irányban és minden vonatkozásban alkalmazandók. Nem lehet tehát oly álláspontot elfoglalni— mert ennek az elvi határozatban alapja nincs — hogy az általános magánjogi szabályok bizonyos vonatkozásokban, így a balesetért, illetve a felmerült kárért felelős személyek köre tekintetében, alkalmazást nem nyernek, hanem e tekintetben a veszélyes üzemekre vonatkozó speciális rendelkezések alkalmazandók. Már pedig a bírói gyakorlat akkor, amikor a veszélyes üzemek találkozásánál az üzembentartót az esetben is felelőssé teszi a felmerült kárért, amikor a baleset bekövetkeztekor az üzemet nem ő vezette, s amikor vele szemben az alkalmazottja vagy megbízottja kiválasztásánál gondatlanság meg nem állapítható, voltaképen eltér az általános magánjogi szabályok minden irányban való alkalmazásától, illetőleg azokat a veszélyes üzemekre vonatkozó kivételes rendelkezésekkel keverten alkalmazza. Ily vegyes és kevert jogszabályi alkalmazás indokául nem szolgálhat a bírói gyakorlat által felhozott az a körülmény sem, hogy a kír. Kúria 84. sz. t. ü. határozatának 2. bekezdése akként rendelkezik, hogy a t. ü. határozat azon intézkedése, hogy az ügy ellátására kirendelt vagy megbízott személyért a megbízó csak akkor felelős, ha terhére culpa állapítható meg, a veszélyes üzemekre nem nyer alkalmazást. Helyt nem álló indok ez azért, mert hiszen az 551. sz. E. H. a 84. sz. t. ü. határozat után kelt s így annak magyarázatául is felfogható s mert a teljesülési határozat — indokolásából kivehetően — a 2. bekezdésében