Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - Az üzembentartók egymással szembeni felelőssége a veszélyes üzemek találkozásánál

164 egyébként sem a veszélyes üzemek találkozásának esetéről rendelkezett, hanem a veszélyes üzem és a kárt szenvedett harmadik személy közti viszonyról szól. A különböző s fent érintett elméletek álláspontját illetőleg pedig nem lehet elhallgatni azt, hogy a vétkességi felelősség a magánjog egyik örök pillére, amely csak átmenetileg homályosulhatott el a veszélyes üzemek és üzemmódok elterjedésével kialakult tárgyi felelősség által. A tárgyi felelősség csak védekezés volt a veszélyes üzemeket és üzemmódokat nem ismerő s attól félő társadalom részéről a veszélyes üzemekkel szemben, ami azonban nem jelentheti azt, hogy a tárgyi felelősség fenn kell, hogy álljon változatlanul akkor is, amikor a veszélyes, de megengedett üzemekkel és üzemmódokkal a társadalom egyedei már megismerkedtek, azok használatát megszokták és így a vétkesség felismerésére és bizonyítására is meg van a lehetőség. Az út a tárgyi felelősségtől csak a vétkességi felelősség felé vezethet, nem pedig a tárgyi felelősség még szélesebb körű kiterjesztéséhez, amint azt egyesek kívánnák. S ha még nem is tudunk eljutni odáig, hogy a tárgyi felelősség intézményét minden vonatkozásban mellőzzük, szerintem még is arra kell törekedni, hogy azt a lehetőség szerint visszaszorítsuk s ott ahol arra mód van a vétkességi felelősséget állítsuk vissza az őt megillető helyre. A magánjog tiszta és különböző gazdasági szempontoktól és érdekektől el nem homályosult értelmezésének tehát csak az az álláspont felelhet meg, hogy a veszélyes üzemek találkozása esetén, ha a kár felmerültekor nem maga az üzembentartó vezette az üzemet, az ő felelősségének megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha vele szemben az alkalmazottja vagy más megbízottja kirendelésével kapcsolatosan culpa in eligendo, in inspiciendo stb. állapítható meg. Mert miért nyerjen ott, ahol hasonló veszélyességű üzemek találkoznak pl. ha két teherautó ütközik össze, súlyosabb elbírálást a teherautó üzembentartójának felelőssége, mint ott, ahol pl. két lófogatú teherkocsi szalad egymásnak. Egymás irányában mindkét tipusu jármű hasonló veszélyességgel rendelkezik, s ép ezért nem indokolt az egyik tipusu jármű üzembentartóját — tisztán és kizárólag üzemének állítólagos veszélyessége miatt — szigorúbb felelősséggel sújtani, mint a másik tipusu jármű üzembentartóját, holott annak adott esetbeni „vétkessége" ugyanolyan, mint az övé. Ép ez az ellentét arra indított egyeseket, a tárgyi felelősség kiterjesztésének híveit, hogy a kir. Kúria 84. sz. t. ü. határozatának megváltoztatását lássák helyesnek és indokoltnak, mert álláspontjuk szerint az az addigi joghelyzettel szemben visszaesést képez s csak a kisemberek fokozottabb védelmének érdekében született. Ezt a felfogást azonban osztani nem tudom, mert véleményem szerint a 84. sz. t. ü. határozat épen a tiszta és töretlen magánjogi gondolkodásnak érvényre juttatása, amelynek minden irányban, tehát a fentiek tekintetében való alkalmazása mindennél kívánatosabb. Mert, ha az amerikai jog el tudott jutni odáig, hogy egyál-