Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

140 Minőség szempontjából a jogszabályalkotás két végletbe eséssel távolodhatik el az élettől. Az egyik véglet a rendszerte lenség, a másik véglet a túlzott rendszerezés. A rendszer alkati eleme a jognak. Rendszer nélkül a jogszabályok nagy birodalma olyan, mint egy óriási zsibvásár, amelyben az ország összes mezőgazdasági, ipari, művészi, tudományos termeivényei tővel-heggyel, hegyén-hátán, össze-vissza hevernek. Ki tudna kiigazodni ilyen vásárban! Hogyan tudná megtalálni a vevő az árut, az áru a vevőjét, ha csak nem véletlenségből. Addig, amíg a jogszabályok száma kevés, a rendszernek nincs nagy jelentősége. A kevésszámú és különben is a szokásjogban gyökerező jogszabályokat úgy, mint egy hetivásárt könnyű áttekinteni, abban az eligazodás még nem nehéz. Mihelyt azonban a jogszabályok területe megnövekedik, a rendszerezés jelentősége is emelkedik. A zsidó jog, a talmudi jog a részleteket összefogó elveknek, a jog továbbfejlesztését irányító magasabb szempontoknak, az újat a régiből kifejtő történelmi érzéknek hiányában az írástudók üres, lélektelen betűtudományává lett és szétesett. A római jog a kellő időben belevitt rendszerezés és rendszeres továbbfejlesztés következtében az egész művelt világnak már több, mint kétezred éve minta joga. A másik véglet a túlzott rendszerezés. Ez a hiba vitte a német jogot a XVIII. és a XIX. században a Begrif f sjurisprudenz hínárjába. A túlzott rendszerezésből, az abstractio-k világából kiemelkedés a mai német jogászságnak a legfőbb törekvése. ..Eines der Hauptziele der Rechtsreform lásst sich in einem Wort aussprechen: es gilt, die Volksverbundenheit der Rechtsordnung wiederherzustellen." -:;) A magyar jog, mint történelmi fejlemény, szerencsésen elkerülte mind a két végletet. Nem hullott széjjel rendszernélküli esetjoggá, de nem vált a priori felállított elméleti tételekből levezetett puszta logikai rendszervilággá sem. Két olyan mozzanat volt a magyar jog fejlődésében, amely az említett két végletet érintette. Az egyik mozzanat a Hármaskönyvet megelőző idők zűrzavaros állapota volt, amelyről a Hármaskönyv approbatiojában azt olvassuk, hogy: Cum enim jura ipsa, nulla scripturae firmitate fulcirentur,... omnes judicandi rationes turpissime confundebantur", és amelyről maga Werbőczy is a prológusában azt írja, hogy: leges, ac hujus regni sanctiones densissimis tenebris, et caligine obrutae sunt". Nem kell teljesen szószerint vennünk ezeket a kijelentéseket, mert bizonyára túlzás van abban. 23) Ezzel a mondattal kezdődik Hans-Otto de Boor érdekes tanulmánya: Die Methode des englischen Rechts und die deutsche Rechtsreform. Berlin, 1934.