Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

141 hogy ugyanaz a jogrendszer, amely alig 24 évvel előbb Mátyás király idejében még megfelelő volt az ország rendjének fenntartására, ugyanaz a jogrendszer Werbőczy idejében erre már teljesen alkalmatlanná vált: inkább megfelel a valóságnak az, hogy nem annyira a jogrendszerben volt a hiba, hanem az erős királyi hatalom hiányzott, amely a jognak és főképpen a bírói ítéleteknek érvényt tudott volna szerezni. Valószínűnek látszik az is. hogy a Hármaskönyvből idézett megállapításokban valami személyes törekvés is van abból, hogy a jogalkotó művének szükségességét indokolja. A másik véglettel a mult század végén érintkeztünk, amikor a Magyar Polgári Törvénykönyv első tervezetét megalkottuk, amely azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a magyar élő jog helyébe egy attól idegen logikai rendszervilág lép. A XVI. század elején jogunknak szétesésétől megóvott Werbőczy Hármaskönyve, amely a magyar jogot évszázadokra megbonthatatlan szilárd egységbe foglalta, a XIX. század végén pedig az ellenkező véglettől, jelesül a magyar gondolatvilágnak idegen törvénykönyvbe sűrűsödéstől megóvott a nemzeti érzésnek a háború utáni erős fellendülése, amely a Polgári Törvénykönyv első tervezetét a magyar életnek inkább megfelelő 1928. évi tervezetbe vezette át. A jog külső megjelenési formájában legszembetűnőbb a szöveg, a stílus. A szövegezés hibái rendkívüli mértékben elősegíthetik a jog eltávolodását az élettől. Vannak, akik azt hiszik, hogy a jogszabály annál jogásziasabb, annál tökéletesebb, mennél inkább eltávolodik a közönséges élet nyelvétől. Helytelen felfogás! Nem lehet ugyan kétségbevonni azt. hogy a jogszabályalkotásban nem nélkülözhetjük a jogi műnyelvet. A szabatosságra, a rövidségre, a tipikus esetet szem előtt tartó elvontságra, a jogrendszer egészének összhangjára irányuló törekvés, a félelem, hogy a jogszabályértelmezésnek évezredes elveivel a jogszabályalkotó gondolatának meg nem felelő következtetésekre ne jussanak, szükségképpen hozza magával a nyelvnek bizonyos mesterkéltségét. A meghatározott tartalmat felölelő fogalmak kifejezésére szolgáló jogi műszavakat nem nélkülözhetjük, nem mellőzhetjük azt sem, hogy a kifejezéseket, a fordulatokat mindig ugyanabban az értelemben használjuk, ezzel a nyelv élénksége kell, hogy veszítsen: nem mellőzhetjük teljesen a szabatosság szempontjából az utalásokat sem, amik a jogszabály szövegének megértését nehezítik meg. A magasra szárnyaló gondolat magával ragadja a lomha ólmot, ez meg sokezernyi apró fekete bilincseivel a rongypapírhoz láncolja a végtelen gondolatot, hogy amint Verulami Bacon írja: jurisconsulti tamquam e vinculis articulorum sermocinantur.24) 24) De dignitate et augmentis scientiarum. 8. könyv, 3. Caput.