Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

134 hitelt ingatlan vételárának kifizetésére, osztályegyességekben vállalt kötelezettségek teljesítésére, örökösödési illeték kifizetésére, etc, etc. Az ilyen váltó a dolog természete szerint csak alakilag volt visszleszámitolási anyag, érdemileg nem lehetett az, mert hiszen a váltókötelezett a váltó lejáratára nem a váltó kifizetését igérte, hanem legfeljebb a kamatfizetést és a váltó prolongációját. Mégis, ez a váltóanyag is belejutott a visszleszámitolásba.s) Addig, amíg gazdasági életünkben pénzbőség volt. a káros következményeket részben enyhítette az. hogy amikor á visszleszámitoló intézetnek nem állott módjában a váltóhitel prolongálása, a gazda más intézetnél új kölcsönt vehetett fel, az új kölcsönből kifizethette a váltótartozását és ezzel a játék újra kezdődhetett. Mihelyt azonban a pénzbőség megszűnt, a bajok nyomban kiütköztek, a helytelen alapokra fektetett hitelélet kénytelen volt a váltói szigorral és általában a váltójoggal össze nem egyeztethető „mobilizációs váltók" rendszerére áttérni. Nem kell bővebben fejtegetnem, hogy a váltójog és a gazdasági élet között támadt ebből az erős szakadékból erednek jórészt azok a súlyos bajok, amelyekkel a gazdaadósságok rendezése körében küzködünk. Egy másik, ugyancsak a hitelélet körében jelentkező, de kisebb térre elhatárolt szakadék az, ami a jelzálogjogi törvényünk 70. §-ával intézményesített keretbiztosítéki jelzálog jog körében mutatkozik. Az említett §. értelmében a keretbiztosítéki jelzálogjogot csak a hitelezési jogviszonynak vagy a hitelezési jogviszony megfelelő részének átruházásával és egyszersmind a hitelbiztosítéki okiratnak teljes vagy részbeni átadásával lehet átruházni. A vidéki intézetek a hitelkeretben keletkező váltókat továbbadták a visszleszámitoló intézeteknek, anélkül, hogy a törvény követelményeinek megfelelően a hitelbiztosítási jogviszonyt és a hitelbiztosítéki okiratot is átruházták volna. Ennek a mulasztásnak érthető okai vannak azokban a nehézségekben, amelyeket a gyakorlati élet nem igen tudott volna elviselni. Ilyen módon a visszleszámitoló intézetek a váltóhitel biztosítékául szolgáló jelzálogjogot nem szerezték meg. Nagy baj lett ebből akkor, amikor a vidéki intézet nehézségbe jutott és a jelzálogjog átruházásának a csőd, illetőleg a kényszeregyességi jogszabályok következtében utólag már nem lehetett helye. Az élet és a jog között ilymódon támadt szakadékot hirtelen rendeletalkotással9) kellett valamiképen betömni. Csak futólag mutatok rá arra az elhajlásra, amely az in8) Igen világosan írja le e^t a folyamatot Rassay Gyula: ..A bankok szerepe az európai hitelválságban" címmel írt értekezésében, a Közgazdasági Szemle 1933. évi 6—7. számában. 8) 10.888/1934. M. E. számú rendelet.