Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

133 Sára felhozott három példa ismertetése után rátérek egy-két olyan példának a tárgyalására, amely a jogrendszer egy-egy területén előállott szakadást világít meg. Különösen kiváló egyetemi tanárunknak, Kuncz Ödönnek a szellemes és egyúttal mélyen járó előadásai és tanulmányai nyomán közismert az a szakadás, amely a részvénytársaságok élete és a részvénytársasági jog között fennáll. Kereskedelmi jogunk szerint a részvénytársaság ügyeit az igazgatóság intézi; az életben azonban az igazgatóság nem egyéb, mint puszta kísérete a teljhatalmú igazgatónak és táborkarának. A kereskedelmi jog szerint az igazgatóságnak és általában a részvénytársaság ügyvitelének és üzletvitelének ellenőrzője a felügyelőbizottság. Az életben azonban a .felügyelőbizottság tisztes intézménye éppúgy nem ellenőrzője az igazgatóságnak, mint ahogyan a búzavirág (centaurea cyanum) nem virágja a búzának és csupán annyi köze van a búzához, hogy többnyire a rozs között terem. De felesleges tovább időznöm a részvénytársasági jog körében, közismert, hogy részvénytársasági jogunk valóságos lelőhelye a hazug helyzeteknek. Ugyancsak a hitelélet köréből hozhatom fel a mezőgazdasági váltóhitel elhajlását a váltójog szigorától. Szigorú közgazdasági és jogi szempontból váltókibocsátás alapjául csak a zöldhitel, a hízlalási hitel vagy más olyan mezőgazdasági termelési hitel szolgálhatna, amelyet a gazdának termelési célra nyújtanak, amelynek a visszafizetésre szolgáló értéket a gazda épen a hitelezés következtében elősegített termelési folyamatból a lejárat napjára biztosan előteremtheti. Még az ilyen helyes gazdasági elgondoláson alapuló mezőgazdasági váltó sem teljesen egyenértékű a kereskedelmi váltóval. A mezőgazdasági váltó irányában mintha a Nemzeti Bank statútumaiban is bizonyos tartózkodás jutna kifejezésre akkor, amikor a statútumok mezőgazdasági váltók leszámítolását csak annyiban állítják be a Nemzeti Bank üzleti tevékenységébe, amennyiben a Jegybank likvidálásával összeegyeztethető.7) Ebből a tartózkodásból az a megfontolás csendül ki, hogy a gazda termelésének sikere a természeti erők kiszámíthatatlan játékától függ. Nem is beszélek az 1928. évben csúcspontjára jutott konjunkturális idők rövidlejáratú mezőgazdasági hiteleiről, amelyek az orthodox közgazdasági felfogás bírálatát nem állják ki, de már a. háború előtti hiteléletben is mutatkoztak olyan jelenségek, amelyek a váltóhitel helyes közgazdasági felfogásával nehezen voltak összeegyeztethetők. A háború előtt is folyósítottak váltó7) Az 1924: V. törvénycikkhez mellékelt bankstatutumok 58. cikke.