Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

13ü mai jog keretei között folyt, viszont a római jog derekas része volt a római kultúrának. A népvándorlás vihara elsöpörte a ró­mai életet. A római élet romjain felépült új világ, a keresztény­barbár világ életviszonyainak a. római jog többé nem felelt meg; meg kellett szűnnie és valóban meg is szűnt, csupán azon a vékony fonálon tengette életét, amelyet a római jog tanítá­sával az egyház iskoláiban szőttek tovább és azon a vékony fo­nálon, amelyet az egyház belső életére vonatkoztatva azzal a középkori paroemiával fejeztek ki, hogy „ecclesia vivit lege Romána". A XII. században, a tudományos gondolkodás újra­ébredésének korában Irnerius a bolognai egyetemen elkezdte a római jog tanítását s a római jog tanítása még ebben az évszá­zadban az összes egyetemeken általánossá lett. A német császá­rok szívesen látták és támogatták ezt a folyamatot, mert a ró­mai jog kedvezett a császári mindenhatóság gondolatának és a római jog újjáéledésétől a római-német császárság eszméjének megerősödését is várták. Hosszú évszázadokon át azonban a római jog nem lépett ki a tudományos és az iskolai művelés kereteiből. A ratio scripta (raisori écrite) volt az élőjoggal a lex Barbarorum-mal, a lex sine rátione-vel, a. megvetett, kigúnyolt asinium-mal szemben. Lassankint azonban mégis, mesterkélt úton a. fejedelmi udvarokból rátelepedett az életre. Ennek a folya­matnak a legfőbb magyarázata a közéjtkori partikulariznms ban volt. A sok. száz meg száz fejedelmi udvarban ugyanis szí­vesen alkalmaztak a római jogon kiművelt jogtudósokat. Ezek felülről mind a kormányzatban, mind az igazságszolgáltatásban ráerőszakolták az életre a római jogot. A XVI. században mái­befejezettnek lehet tekinteni a római jog recepcióját Európának összes latin államában és Németországban is. Valami csodálatos és szinte érthetetlen jelenség, hogy pusztán a tudomány és pusztán a fejedelmi udvarok útján rá tudták kényszeríteni az ezer éve megszűnt római élet jogát arra a késői keresztény kö­zépkorra, amely merőben más volt, mint az ezer év előtt meg­szűnt római élet. Nem kell bővebben fejtegetnem, hogy e között és a. valóságos élet között óriási szakadék tátongott. A római jognak egyik legkitűnőbb művelője és rajongója. Savk/ny Fri­gyes Károly a római jog középkori történetéről írott művében szemléltetően tárja elénk ennek a szakadéknak a mélységét.1) Az élénk fejlődésnek indult szokásjog és jogtudomány igyekezett ugyan a szakadékot áthidalni, de megszüntetni nem tudta. Meg­kezdődött az évszázados harc a romanisták és a germanisták között. A harc a romanisták teljes győzelmével végződött: a XVIII. század végén megalkotott porosz Landrecht, a XIX. szá­x) Geschichte des römischen Rechtes im Mittelalter. Heidelberg 1034—1051. III. k. 32. és 33. §.

Next

/
Thumbnails
Contents