Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Dr. Bozóky Géza: Nemzetközi váltójog

125 IRODALOM. Dr. Bozóky Géza: Nemzetközi Váltójog. A jognak a gyakorlati élettel való szoros összefüggése újabban a legkiválóbb elméleti jogászainkat is arra kényszeríti, hogy tudományos mondanivalójukat kommentár formájában publikálják. Ez az új irányzat — amely nemcsak nálunk, de külföldön is állandóan tért hódít, — a munka elméleti és gyakorlati tanulmányozójára igen nagy előnyt jelent. Ugyanis az elméleti jogász azonnal megkapja azokat a szempontokat is, amelyeket jogfejlesztő tevékenységében szem előtt kell tartania, nehogy a való élet talajától elváljon és elvesszen a jogi konstrukciók labirintusában. A gyakorlati jogász számára pedig azért válnak nélkülözhetetlenné az ily munkák, mert az egyes §-okhoz fűzött tudományos okfejtések egyrészt rávilágítanak a rendelkezések valódi értelmére, azoknak más távoleső jogszabályokkal való szoros összefüggéseire, másrészt választ adnak ép azokra a nehéz kérdésekre, amelyek új, a bírói gyakorlattal még el nem döntött jogesetekkel kapcsolatban merülnek fel. De még hatványozottabb jelentőségük van azoknak a tudományos kommentároknak, amelyek egy törvénytervezetet választanak tárgyul, mert ilyenkor gyakorolhatja a szerző a jó kodifikációs munka nélkülözhetetlen elemét: az alapos kritikát. — Az ily jogi munkák megszerkesztése azonban kivételes tehetséget, kimagasló tudományos képzettséggel párosult judiciumot és nagyvonalúságot kíván meg. Ezeket a sajátosságokat találjuk meg Bozóky Géza egyetemi tanár ,.Nemzetközi váltójog" című, közel 800 oldalra terjedő hatalmas munkájában. A mű két részre oszlik. Az első rész I—IV. fejezetében egységes szerkezetben a nemzetközi váltójog történeti fejlődésének korszakait, míg a második rész a genfi váltó egyezmények alapján készült II.-ik igazságügyminisztériumi előadói tervezetet tárgyalja a tudományos kommentárok rendszerében. A történeti részben, — amelyet az oknyomozó történész módszerével dolgozott fel —, az egységes nemzetközi jog három fejlődési korszakát különbözteti meg; és pedig ,,első kísérletek a váltójog egyenlősítésére" (1870—1910.), majd ,,az első és második hágai nemzetközi váltójogi államértekezletek" (1910— 1912.) és végül ,,a genfi harmadik nemzetközi államértekezlet" (1912— napjainkig). E fejlődési korszak egyes mozzanatait részletesen pontos hűséggel pergeti le. A mű azonban nemcsak az első részében tartalmaz történelmi utalásokat, hanem annak szerves kiegészítésekép, a második részben is az egyes §-okhoz fűzött magyarázatoknál. Különösen ez utóbbiak birnak nagy jelentőséggel. Ugyanis ezekben bontakozik ki a nemzetközi váltójogi államértekezletek tárgyalásainak valódi arculata, elevenednek meg az egyes váltójogi szabályok, domborodnak ki az egyes nemzetek váltójogának eltérései és drámai erővel tárul-