Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Dr. Bozóky Géza: Nemzetközi váltójog

126 nak elénk Hága és Genf kompromisszumos megoldásai. E történelmi utalások győznek meg bennünket arról is, hogy az egyes nemzeti váltójogokat egyenlősíteni kell és világítják meg a munka tanulmányozóinak a váltójogi szabályok igazi értelmét. A mű második részének rendszere — miként már említettük, — a tudományos kommentárok rendszere, amelyben a Szerző a Tervezet §-aihoz fűzi római számok alatt csoportosított mondanivalóját. E csoportosítása tökéletes. Ennek révén éri el a munka hatalmas terjedelme ellenére az áttekinthetőségét és a könnyű megértést. Az egyes §-okban foglalt rendelkezések boncolását olykép hajtja végre, hogy elsősorban azokat általánosan taglalja; majd kifejti azoknak gazdasági célját; rámutat esetleges helytelenségükre és hiányukra; nagy súlyt helyez arra, hogy a mai váltójogunkkal szembeni eltérések élesen kidomborodjanak; állandóan utal a váltójogban is érvényesülő magánjogi szabályokra, továbbá Hága és Genf munkálataira. Az analitikus mély éleslátásával a legapróbb részletkérdések alapos megvilágítása sem kerüli el figyelmét, amelynek során felvetett problémákra mindig határozott választ kapunk. Kiváló értéke továbbá a munkának a jogösszehasonlitó és a jogfejlesztést célzó szempontoknak érvényrejuttatása. Az előbbi jelleg legélesebben a dolog természeténél fogva a váltó törvények összeütközéséről szóló címében jut kifejezésre, de már a történeti részben is kihangsúlyozódik, midőn bonckés alá veszi az angol—amerikai, a francia és a német váltójogi rendszereket szembeállítva azoknak jellemző szabályait. Ugyanezt a szempontot látjuk továbbá érvényesülni, mikor szinte aprólékos gonddal egybeveti a genfi egységes váltótörvény szabályait a mai váltójogunk és egyéb nemzetek váltójogának rendelkezéseivel; és ugyancsak ezt a célt szolgálja — a gyakorlati és a forrásműi célkitűzés mellett, — a váltójoggal bíró államok és azok hatályban lévő váltószabályzatainak pontos összeállítása. A most tárgyalt jelleggel szorosan összefügg a munka forrásműi karaktere is, amelyet a fentieken kívül főkép annak köszönhet, hogy irodalmi hivatkozásai, amelyek úgyszólván az egész világ váltójogi irodalmát felölelik, nagyon gazdagok és pontosak; továbbá, hogy a genfi tanácskozások és viták anyagát hivatalos jegyzőkönyvek alapján hűen adja vissza, sőt rendkívüli körültekintéssel oly adatokat is szerzett be és közöl — biztosítva azoknak megmaradását az utókor számára, — amely adatok a jegyzőkönyvekben feldolgozva nincsenek. Ezeknek révén válik nélkülözhetetlenné a munka az elméleti és a gyakorlati jogászok számára egyaránt különösen a törvény életbeléptetése után, mivel ezek az adatok szolgálnak majd a nemzetközi bírói gyakorlat jogegységét is biztosító jogszabály magyarázat alapjául. A jogfejlesztést célzó szempontokat olykép juttatja kifejezésre, hogy mind a mai, mind a hágai, mind pedig a genfi egyezmények rendelkezéseit, HL a szabályozás hiányait jogi és gazdasági szempontból éles szemmel bírálja és így tulajdonkép