Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Keletkezik-e igény a köztisztviselői illetmények foglalásmentességének megsértéséből?

114 A közalkalmazott tehát ezek szerint jogalap hiányában nem követelheti a hitelezőtől, hogy az az illetményekből részére — jóllehet a jogszabályoknak meg nem felelő módon — kiutalt és általa felvett összegeket fizesse meg. Maradna ezek szerint a közalkalmazott számára az a lehetőség, hogy a járandóságok szabálytalan kiutalása okából az eljárt hatósági személyekkel szemben támasszon követelést. Jogszabály, hogy a közhivatalnokok a hivatali eljárásukban harmadik személynek okozott kárért csak abban az esetben felelnek, ha azt hivatali kötelességük vétkes megsértésével idézték elő, azaz ha a kár bekövetkezésében őket szándékosság vagy súlyos gondatlanság terheli. Kifejezetten kimondja ezt a törvényhatósági tisztviselőkre az 1886: XXI. t.-c. 89. §-a, a községi tisztviselőkre az 1886: XXII. t.-c. 86. §-&, a székesfőváros tisztviselőire pedig az 1930: XVIiII. t.-c. 64. §-a. Olyan törvényi rendelkezés ugyan, amely a kérdéses jogelvet általánosságban minden közalkalmazottra kiterjesztené, ez idő szerint nincsen, bírói gyakorlatunk mégis irányadónak ismeri el azt az összes közhivatalnokok s így az állam tisztviselői tekintetében is. Emellett azonban figyelemmel kell lenni a bírói gyakorlatban ide vonatkozólag állandóan követett arra a további jogelvre is, amely szerint a törvénynek vagy más jogforrásnak esetleges helytelen értelmezése s az azzal összefüggő ténykedés, ha jóhiszemű s nem a hivatali kötelesség vétkes megsértéséből ered, a közhivatalnokkal szemben a felelősség és a kártérítési kötelezettség megállapítására alapul nem szolgálhat.4) A fentiekben ismertetett joggyakorlat mellett kétségen felül áll, hogy a végrehajtást szenvedett közalkalmazott, még ha az illetmény végrehajtásmentességére vonatkozó jogszabályok helytelen, de jóhiszemű értelmezése s a hivatali járandóságok ezzel összefüggő szabálytalan kiutalása miatt károsodás érte volna is, az illetmények kiutalása tárgyában eljáró hatósági személyekkel szemben kártérítési követelést sikerrel nem érvényesíthet. Végső eredményként tehát — az előadottak egybevetése után — arra a megállapításra jutunk, hogy a végrehajtást szenvedő közalkalmazott javára illetményeinek a foglalásmentességi jogszabályok helytelen, de jóhiszemű értelmezése alapján történt kiutalásából folyóan sem a köz (állam vagy más köztestület) , sem a végrehajtató magánhitelező, sem pedig a kiutalás ügyében eljárt hatósági személyek ellen semminemű vagyoni igény nem származik. Dr. Visky Károly miniszteri titkár'. *) V. ö. Sárffy: Az állam, a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége, 23. 1.; Szladits: A magyar magánjog vázlata. II, kötet, 283. 1.; — továbbá 1. még a Szladits—Fürst: A magyar bírói gyakorlat. Magánjog, II. kötet, 654. lapon közölt határozatokat, valamint a m. kir. Kúriának P. VI. 3119/1937. számú idevágó újabb határozatát (közölve Jogi Hirlap 1937. évf. 965. esetszám alatt).'