Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Keletkezik-e igény a köztisztviselői illetmények foglalásmentességének megsértéséből?

115 A kényszeregyességi kezes visszkeresete. (Egy kúriai ítélet kommentárjaihoz.) Dr. Kuti Artúr a Polgári Jog legutóbbi számában a tőle megszokott érdekességgel és alapossággal foglalkozik a kényszeregyességi joganyag egyes aktuális problémáival, amelyek közül főként a kezességi visszkereset gyakorlati érvényesítésének problémáját tartom fontosnak. E téma fejtegetésének aktualitását a kir. Kúria VII. tanácsának a 4381/1937. sz. a. hozott ítélete adta meg, amely kimondva azt, hogy a kényszeregyességi adós az egyességi feltételek értelmében teljesített kvótális fizetés folytán a k. e. rendelet 92. §-a értelmében felszabadni úgy a hitelezővel, mint annak kezesével szemben fennálló és az egyességi kvótát meghaladó kötelezettségeinek teljesítése alól. megállapítja, hogy a kvótális teljesítmény elsősorban a főhitelezőt illeti meg, illetve az adós kvótális teljesítéséből a kezes nem kérhet aránylagos részt mindaddig, mig a hitelező követelését 100% erejéig meg nem kapta. A Kúria ítélete tulajdonképen csak fenntartotta, illetve megerősítette az előző gyakorlatot és az ítélet kapcsán kifejlődött magas nivóju jogászi vita során Beck Salamon az ítélet helytálló volta mellett foglalt állást, viszont dr. György Ernő, majd dr. Kuti Artúr azt vitatták, hogy az ítélet egyrészt az anyagi jog illeve a jus aequum szempontjából, másrészt alakilag sérti a kényszeregyességi rendelet 58. és 92 §-aibati (dr. Kuti szerint 59. §-ában is) foglalt rendelkezéseket, melyeknek egymásnak bizonyos mértékben ellentmondani látszó rendelkezéseit dr. György igen érdekesen fejtegette. A szóban forgó kérdés megvitatása nem csupán a tudomány szempontjából érdekes, hanem rendkívüli fontosságú gyakorlati jelentőséggel is bir és midőn a magam részéről a kérdéshez hozzászólok, előre kell bocsátanom, hogy a kir. Kúria ítéletét helyesnek és az abban lefektetett gyakorlatot továbbra is fenntartandónak tartom. Ami az ítéletet kifogásoló barátaimnak az alaki jog szempontjából tett észrevételeit illeti, mindenekelőtt el kell ismernem, hogy a ke. rendelet 58. §-ának szövegezése valóban nem a legszerencsésebb és pedig azon okból, mert nélkülözi azt a félreérthetetlen szabatosságot, amely az interpretációt feleslegessé teszi. Az 58. §. ugyanis a kezes által teljesített fizetések megfeielő hányada kvótális megtérítésének követelésére ad jogot. Mi értendő azonban ..megfelelő hányad£: alatt? Szerintem a rendelet alkotója akkor járt volna el helyesen, ha pontosan körülírta volna azt. hogy mi tekinthető hányadnak. Ebben az esetben kétségtelenül az egyetemleges kötelezettségre vonatkozó jogszabályok elvi álláspontját tette volna magáévá a kodifikátor. melynek értelmében a hitelező belátása szerinti sorrendben és mértékben követelheti követelésének megfizetését a kényszeregyes-