Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Keletkezik-e igény a köztisztviselői illetmények foglalásmentességének megsértéséből?

111 nyos összegének megállapításánál azt, hogy a járandóságok esetleg a köztisztviselő magánhitelezőinek követeléseire is fedezetül fognak szolgálni.2) A végrehajtási jogszabályoknak e korlátozó rendelkezései ellenére a gyakorlatban előfordul, hogy az illetékes hatóságok a jogszabály helytelen értelmezése következtében a végrehajtást szenvedő közalkalmazott szolgálati illetményeiből többet utalványoznak ki a végrehajtató hitelező részére, mint amennyit a töryény szerint az illetményekből végrehajtás alá lehet vonni, így — különösen az utóbbi időben — gyakran értelmezték úgy a törvényt, hogy az illetmények foglalásmentes hányadát a közalkalmazott kezéhez a foglalás hiányában tényleg kifizetett öszszeg alapul vétele mellett kell számítani, ennek megfelelően a végrehajtást szenvedett közalkalmazott illetményeit terhelő köztartozásokat nem az illetmények foglalás alá vonható részéből, hanem a törvény szerint foglalásmentesen hagyandó részből vonták le s ezáltal a magánhitelezők követelésének az illetményből leendő kielégítésére akkor is fedezetet nyújtottak, mikor a végrehajtás alá vonható illetményrész a törvénynél vagy a foglalás elsőbbségénél fogva korábban kielégítendő köztartozás címén történt igénybevétellel — a jogszabály helyes értelmezése mellett — már kimerült. A jogszabály ilyen értelmezése, illetve az ennek megfelelő kiutalás következtében a fizetésre nézve megállapított foglalásmentesség csorbát szenvedett. Sőt megtörtént az is, ihogy a hatóságnak a helytelen törvényértelmezésen alapuló ilyen rendelkezése folytán hosszabb időn keresztül kevesebb jutott az esedékes illetményekből a közalkalmazott kezéhez, mint amennyit neki a törvény szerint meg kellett volna kapnia. Ha ilyen esetben az illetékes hatóság utóbb meg is szüntette a szabálytalanságot és intézkedett áz illetmény helyes utalványozása iránt, ez az intézkedés a dolog természete szerint csak a jövőre vonatkozott s a már korábban csonkán kiutalt járandóságokat nem érintette. Volt azonban olyan közalkalmazott is, aki nem elégedett meg a sérelem ilyen orvoslásával, hanem azt követelte, hogy a hatóságok által az illetmények kiutalása körül elkövetett szabálytalanság visszamenőleg is orvosoltassék s azok az összegek, amelyeket az illetmény foglalásmentes részéből szabálytalanul utaltak a hitelező kezéhez, neki utaltassanak ki. Kérdés már most, hogy a közzel: az állammal vagy más köztestülettel szemben támasztott ilyen követelésnek eleget le-) V. ö. az 1876: XXXI. t.-c. miniszteri indokolását. (Az 1875. aug. 28-ra hirdetett ország-gyűlés képviselőházának irományai VII. kötet, 279. szám, 266. lap). Lényegükben ennek a törvénynek az 1. és 2. §-aiban foglalt rendelkezések vétettek át a végrehajtási eljárásról szóló 1881: LX. t.-c. 54. és 56. §-aiba, illetve az azok helyébe lépett 1908: XLI. t-c 6. és 7. §-aiba (V. ö. az 1881: LX. t.-c. és 1908: XLI. t.-c. miniszteri indokolását; az 1875. aug. 28-ra hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai 802. szám. XXV. kötet 80. lap. továbbá az 1906. máj. 19-re hirdetett országgyűlés képvivelőhá/.ának irománvai. 567. szám. XIV. kötet 504—505. lap.)