Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - A kir. közjegyző érdekeltsége az általa őrzött zárt végrendeletekben. (1876. XVI. tc. 23. §.)

109 fogva a megejtett eljárása az idézett t.-c. 68. §-a értelmében érvénytelen volna. (Gr. II. 477. Bíróságaink állandó gyakorlata.) A Kúria tehát a legutóbbi időkig a Kö. T. 49. §-ában hiányosan fogalmazott érdekeltséget nem kiterjesztően, hanem éppen megszükítően. megszorítva magyarázta. Végül néhány elképzelt ellenvetésre is szeretnék válaszolni. Dr. Zalán Kornél: ,,A végintézkedések kellékei" című könyvének vonatkozó fejezetében a m. kir. Kúria 106/1899. szám alatt hozott ítéletével indokolja azt az álláspontját, hogy a Kö. T. 49. §-a értelmében érdekelt közjegyző érdekeltsége a letételt érvénytelenné teszi. A felhívott kúriai ítélet azonban ezt a kérdést egyáltalán nem dönti el. sőt bizonyos vonatkozásaiban az ellenkező álláspontot képviseli. Ez az ítélet kimondja ugyanis, hogy: „esetleg érvénytelennek tekinthető-e a közjegyző eljárása a neki hagyott valamely hagyomány miatt a végrendeletnek ezzel kapcsolatban nem álló részére nézve. — egyáltalában nem állapítható meg." A másik, részben már el is hangzott ellenvetés, hogy a jogi érdekek Védelme szempontjából nehezen állapítható meg a közjegyző érdekeltségének subjektiv tudata, míg annak objektiv fennforgása magából az ügyletből kitűnik. Elsősorban is aggályom van a tekintetben, hogy az érdekeltség objektiv alapon minden esetben és könnyen megállapítható volna. Az érdekeltség nem mindig átlátszó fogalom és gyakran vegyülhet el az ügylet egyéb elemei között. Képzeljük el például, hogy a végrendelkezőnek sejtelme sincs arról, hogy egyes intézkedésével a közjegyző személyes érdekeltségi körébe tévedt és életjáradékot hagy olyan valakinek, kinek eltartására a közjegyző valamely nem családjogi viszonyon alapuló jogcímen köteles. Nem gondolnám, hogy az érdekeltség objektiv alapon azonnal meg volna állapítható. Másodsorban, tárgyi bizonyíték hiányában még mindig ott van az a kir. közjegyző, kinek eskü alatti vallomása e kérdésben legalább is olyan súllyal esik latba, mint a tárgyaló bírónak a Pp. 63. §-a szerinti nyilatkozata. Mindezeken felül nem szabad elfelejteni, hogy a közjegyzői törvény lex plusquamperfecta, azaz a törvény rendelkezésével szemben felvett okirat nemcsak érvénytelen, hanem tilos is és a közjegyző, fegyelmi felelősségen felül, — teljes anyagi kártérítéssel is tartozik. Sokkal súlyosabb tehát a felelőssége, mint a tárgyaló bíróé. Eljárása pedig oly kantélákkal van biztosítva, melyek az erkölcsi normákon felül, — majdnem lehetetlenné teszik annak feltételezését, hogy szándékosan és tudatosan oly ügylet létrejöttében