Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - A jövedelem és vagyonadó 1938. évi kivetéséről

89 megjegyzendő, hogy ez a rendelkezés valójában lényegileg a JVHÖ. 51. §-án alapszik és csupán a kivetési rendeletbe való beiktatása és a vonatkozó kérdés részletesebb taglalása jelent újdonságot. A lényege ennek a rendelkezésnek az, hogy kis- és törpebirtokoknál arra kell ügyelni, miszerint azok jövedelme vidékenként arányosan és egyenletesen legyen megállapítva, a közép- és nagybirtokoknál pedig arra, hogy a jövedelem felbecslésénél a lehetőséghez képest a valóságban elért jövedelem elemeztessék ki és ez az adózó sajátos viszonyainak megfelelően vétessék számba. Ennek érdekében azután, ha a jövedelem, vagy a vagyon felbecslése, illetve értékelése tekintetében 10, illetve 20%-ot — a cezúra 0000 pengő adóalapnál van — meghaladó eltérő megállapodások volnának, úgy az adózót be kell idézni és vele tárgyalás alapján kell megállapodni. 2. A rendelet 1. §-ának 4-ik bekezdése értelmében, a kivető hatóságoknak a gazdasági felügyelőségeket is meg kell keresniök avégből, hogy a községekben és amennyiben valamely község területén a viszonyok nem azonosak, úgy a községek határán belül dűlőnként is közöljék a holdankénti átlagtermést, valamint azt, hogy mennyi volt holdanként a művelési költség és mennyire becsülhető átlag holdanként a saját gazdálkodás folytán az átlagosan gazdálkodó által elérhető tiszta nyereség és végül tényleg mekkora haszonbéreket fizettek. Ez a rendelkezés a szakszerűséget szolgálja, vagyis azt. hogy a kivető hatóságok előtt álló általános kép a jövedelmezőség tekintetében mennél precízebb és kidolgozottabb legyen. 3. A következő újítást az 1. §. 5-ik bekezdése hozza. Ez lényegileg adminisztratív jellegű. Kimondatik e rendelkezésben ugyanis az, hogy a községi összeíróközegek az idegen helyen lakó adózókra vonatkozó összeírási jegyzékeket nem küldik meg közvetlenül, hanem azokat a saját községükre illetékes adóhivatalhoz tartoznak beterjeszteni. Ezek az adóhivatalok azután az ilyen összeírási íveket felülvizsgálják, a hiányokat pótolják és úgy küldik azután az illetékes címekre tovább. 4. A rendelet 2. §-a már a bérbeadott mező- és erdőgazdaságok jövedelmének megállapításáról szól. Az újítás itt az 1. és 2-ik bekezdésben annyi, hogy a határvonalak és a teendők tartalma elméletileg világosabban és élesebben határoztatnak meg. Kimondatik elsősorban, hogy a bérbeadott ingatlanok jövedelemmegállapításánál külön kell megállapítani a bérbeadó és külön a haszonbérlő jövedelmét. Elrendeltetik másodsorban, hogy a bérbeadó földbirtokos jövedelmének megállapításánál a nyers bevételt a haszonbér és mindazok az egyéb szolgáltatások alkotják, amelyekre a bérlő a birtokossal szemben magát kötelezte. Valójában tehát lényegbeli újítás itt nincs, csak a rendelkezéPolgári Jog 1938 2. sz. 3