Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 2. szám - Adalékok a joglemondás tanához
66 Adalékok a joglemondás tanához. I. (Az előzetes joglemondás.) Alapvető tétele a joglemondás tanának, hogy a lemondásnak határozottnak kell lennie. A határozottság nemcsak a szándékra, hanem a lemondás tárgyi terjedelmére is vonatkozik; elvileg tehát mindig szabatosan meghatározandó a jog, amelyre a lemondás kiterjed. E tételből az következnék, hogy ismeretlen tartalmú és terjedelmű jogokról nem lehet lemondani. Ez azonban nem áll, ellenkezőleg: szabálynak mondhatjuk, hogy ismeretlen iartalmú és terjedelmű jogokról is le lehet mondani, ha a lemondás tárgyát tévő jogot úgy individualizáljuk, hogy annak mibenléte iránt kétség nem merülhet fel. E célból legalább a jogviszonyt vagy jogcímet kell megjelölni, melyből a jogot származtatjuk. A tétel helyességét az egyesség jogintézménye igazolja. A legtöbb joglemondás és tartozáselengedés egyességileg történik, ennek pedig törvényes karakteristikonja épen valamely vitás vagy egyébként bizonytalan jogviszony rendezése, (Mitkj. 1692. §>.). Már pedig a bizonytalanság fogalma az ismeretlenséget is magában foglalja. Az egyességi lemondás (tartozáselengedés) érvényes az esetben is, ha az ismeretlen jog (követelés) utóbb a bizonyítékok előkerülése következtében ismertté válnék.1) Miként a bizonytalanság nem akadálya az ismeretlen tartalmú s terjedelmű jogokról lemondásnak, úgy nincs gátja annak sem, hogy a lemondás még csak a jövőben keletkező jogról előre történjék, bár — mint alább rámutatunk — a lemondás időpontja a hatályosság szempontjából döntő tényező. A lelemondás dogmatikailag: rendelkezés a jogról, viszont a jövőben keletkező jogról való rendelkezés elvileg nincs kizárva. Semmi kétség az iránt, hogy jövőbeli követelést engedményezhetünk vagy elzálogosíthatunk; a legfontosabb rendelkezéseket tehát a jövőre nézve megtehetjük. Jelentős gyakorlati szükségletek is követelik a jövőbeli jogok feletti rendelkezés megengedhetőségét.2) Az Mitkj. rendszeréből is levezethető a jövőre szóló renJ) ,,Az egyesség érvényességét nem érinti valamelyik egyezkedő félnek oly körülményre vonatkozó tévedése, amelyre a vita vagy a bizonytalanság kiterjed. Ez akkor is áll, ka az egyestség megkötése után előkerült okirattal vagy más bizonyítékkal a vitát vagy a bizonytalanságot el lehetne (hárítani." Mtkj. 1693. §. 2. bek. — A német bírói gyakorlat a valorizációs perlőkben hajlott arra aiz álláspontra, hogy a lemondás csak az ismert jogokra vonatkozhatik, az lísmeretleneikre pl. felértékelési igényekre nem. (R. G. 84, 405 és 110, 90; Das B. G. B. e. v. Reichsgerichtsraten u. Senatsprásidenten stb. I. k. 596. Erlass § 397.) — Unger szierinit a lemondásnak nem érvényességi kelléke, hogy a lemondó a jogot ismerje, tehát bizonytalan jogról is le lehet mondani. (System d. ö. a. Privatrechts 2. k. 94. §.) 2) Személyi Kálmán: Elidegenítés és rendelkezés c. művében utal a vállalkozási szerződés financirozására, amiilkor a vállalkozó előre