Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A külföldi rádió- és gramofontársaságok perei, szerzői jogi megvilágításban

619 A külföldi rádió- és gramofontársaságok perei, szerzői jogi megvilágításban. A külföldi rádlió- és gramofontársaságok között felmerülő jogviták, peres ellentétek tanulmányozása rendkívüli érdekességgel bir a magánjogász számára: 'a gyakorlati nézeteltérések mélyén többnyire olyan megoldatlan, nagy horderejű szerzői jogi problémák húzódnak meg, amelyek sebezhető sarkpontjai a legkülönbözőbb államok fejlett tételes jogi rendszeréneik is. Az e ponton felmerülő jogkérdések a szerzői jog rádió-jog címén ismert ágazatában gyökereznek; a fiatal rádiójognak kétségtelenül az az egyik leg,,ősibb" problémája, hogy milyen jellegű közlésnek kell a rádió-leadást tekintenünk? E vonatkozásban csak szűkszavúan nyilatkoznak az egyes államok szerzői jogi törvényei, úgy, hogy a megfelelő megoldást mindenek előtt a tudományos irodalomtól és a bírói gyakorlattól várhatjuk. A hatalmas német szakirodalom a szokott rendszerező alapossággal tárgyalja és élezi ki a kérdést. A három ellentétes vélemény közül az egyik ipar szerű terjesztésnek, („gewerbsmássige Verbreitung") a másik többszörösítésnek tekinti, a harmadik álláspont pedig, amely újabban a legnagyobb erővel érvényesül, a nyilvános előadás jellegével ruházza fel a rádióközlést. A terjesztés elve mellett a német Reichsgericiht foglalt állást, amidőn 1926-ban kimondotta, hogy a rádió honoráriumot tartozik fizetni a szerzők műveinek rádió útján való, üzletszerű terjesztéséért. A többszörösítés gondolatának Al. Elster, a kiváló német szerzői jogász személyében akadt hivatott szószólója. Ő már 1925-ben is síkra szállt a sokszorosítás elmélete mellett,1) kifejtve, hogy a rádió-többszörösítós fogalmának nem akadálya a „többszörösítés" szó mindennapos értelme, amely testi, megfogható példányok többrendbeli előállítására utal; a többszörösítés felfogható úgy is, mint valamely szellemi mű, teljesítmény többszöri előállítása, — ha nem is időbeli, de térbeli sokszorosítása. ,,A rádió-leadás nyilvános előadás" elve mellett elsősorban W. Hoffmiann szögezte le magát. Szerinte sem tekinthető a rádióközlés egyszerű nyilvános előadásnak, — észre kell vennünk, hangoztatja, hogy a rádió-leadás a zárkörű nyilvánosság (amilyen például valamely koncert, színházi előadás nézőközönsége) fogalma mellett, azon túl — olyan a végtelenbe nagyított, végtelen sugarú nyilvános előadás, amelynek egyetlen nagy, közös, területileg össze nem fogható közönsége van: az egyes rádióhallgatók, akik vevőikészülékük segítségével ugyanabba az előadásba kapcsolódhatnak bele. A nyilvánosságot ekként a hallgatók száma (biztosítja, az előadás elemét pedig az viszi bele a rádlió-leadásba, hogy a leadott mű aktívvá lesz, érzékelhető életet nyer az előadó teljesítménye útján. Amint az elmélet terén is kezdték a nyilvános előadás gondolatának az igazát elismerni, x) L. Elster: Rundfunk und Urheberschutz. Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht: 1925. VII. köt. 184—189. old.