Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Az "uj bemutatás" joga és a "fuvarokmány" ellenében való fizetés a tőzsdei áruüzleti szokások szerint

618 adást foganatosíthat és a mutatkozó árkülönbözetet, valamint egyéb kára megtérítését követelheti, vagy c) követelheti a szerződési, és az átlagos piaci, illetőleg tőzsdei ár között mutatkozó különbözet, valamint egyéb kára megtérítését. A fizetési késedelem a dolog természete szerint nyomban bekövetkezik, mihelyt a fizetés meg nem történt. Olyankor pedig, midőn a vételár fuvarokmány ellenében fizetendő, a fizetési késedelem beálltának esetét akkor kell megállapítani, ha az okmányt a vevő nem honorálja. Ezzel a jogi helyzettel szemben az utóbbi esztendőkben a kereskedelmi forgalomban az a tényleges gyakorlat alakult ki, hogy a vevő a neki bemutatott fuvarokmányt nem honorálta azonnal, — sőt gyakori volt az az eset is, hogy a bemutatott okmányt magánál tartotta és fizetésre csak 2—3 nap múlva került sor. A gyakorlati élet szembekerült tehát a szokásokban is letett szabállyal. A helyzetet tisztázni kellett. A wieni szokások 48. §-a már korábban tágított a merev jogi állásponton. Eszerint, ha a fuvarokmányt a vevőnek bemutatták, az ellenértéket legkésőbben a legközelebbi hétköznap déli 12 órájáig tartozik a vevő megfizetni. A budapesti szokások újonnan szövegezett 63. §-ának 2. bekezdése ugyanebben a szellemben oldván meg a kérdést, azt a rendelkezést tartalmazza, hogy „ha a fuvarokmányt az eladó a vevőnek délután 6 óráig bemutatja, az eladó a szerződés szerint járó összeget legkésőbb a következő hétköznap déli 12 órájáig tartozik kifizetni a fuvarokmány átadása ellenében". A fuvarokmányt tehát be kell előzetesen mutatni, annak átadására azonban csak a fizetés megtörténtekor kerül sor. Az új rendelkezés az eladó biztonságát bizonyos tekintetben veszélyezteti, mert lehetséges, hogy a 63. §-ban megállapított időközben az árú megérkezik a rendeltetés helyére, amidőn az árú felett való rendelkezés joga a K. T. 404. és 407. §§-ai szerint már a kijelölt átvevőt illeti meg, — és pedig akkor is, ha a küldeményről fuvarlevélmásodpéldány állíttatott ki és függetlenül attól, hogy a felek úgy állapodtak meg, hogy a vételár vagy annak egy része a fuvarokmány ellenében fizetendő. Igaz ugyan, hogy az a veszély, hogy az árú korábban érkezik meg, minthogy az eladó a fuvarokmányt, amely ellen a vételár fizetendő, a vevőnek bemutatja, fennforog akkor is, ha a vevő a bemutatáskor nyomban tartozik fizetni, — a módosított szabály azonban az eladó helyzetét kétségkívül súlyosbítja. Az egyértelmüleg alakult új kereskedelmi gyakorlat elől azonban a tőzsde tanácsa nem zárkózhatott el. Dr. Kende Ernő.