Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Lemondás az igazgatósági tagságról

593 A kötelesrész az arra jogosultat minden tehertől és így az özvegyi jogtól is mentesen illeti meg, amennyiben a kötelesrésznek ilyen módon kiadása mellett az özvegyi jognak törvényes legkisebb mértéke sérelmet nem szenved. Ennek a megállapítása szempontjából az özvegynek az örökhagyótól élők közötti ingyenes juttatással kapott vagyonát is figyelembe kell venni; másfelől nem jöhetnek figylembe azok az élők közötti ingyenes juttatások, amelyekben mások az örökhagyótól ennek az özveggyel való házasságkötése előtt részesültek. (P. I. 2959/1937.) Az özvegytől a férjével utoljára használt közös lakásnak és e lakás berendezésének a használatát — amennyiben az az ő jogos szükségleteinek a mértékét nem haladja meg — az özvegyi jog megszorítása esetében sem lehet elvonni. Ez alól az általános szabály alól a joggyakorlat nem tesz kivételt arra az esetre sem, ha az özvegy a férje után özvegyi ellátást (nyugdíjat) élvez. (P. I. 3214)1937.). Az örökösöket a „hagyaték erejéig" marasztaló ítélet akként értendő, hogy az örökösök a hagyaték tárgyaival felelősek. Ha azonban az örökösök a hagyatéki tárgyak egy részét elidegenítik, a hitelező követelésének nem fedezett részére a hiányzó tárgyak értékéig az örökösök saját vagyonát is igénybeveheti. Enek módja rendszerint a per, amennyiben azonban a tényállás a perenkívüli végrehajtási eljárásban is az ott korlátoltan megengedett bizonyítási eszközök útján tisztázható, a Vht. 15. §-ának analóg kiterjesztésével lehetséges az idevonatkozó megállapítás a végrehajtási eljárás során is. (Pk. V. 4670/1937.). Kereskedelmi üzletnek bérbe vagy haszonélvezetbe adásánál a kereskedelmi üzlet átruházására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazást nyerhetnek ugyan, mert a kereskedelmi üzlet bérbe vagy haszonbérbeadása nem- más, mint a kereskedelmi üzlet továbbfolytatásának meghatározott ideig tartó átruházása, — ámde ebben az esetben az üzletátruházás szabályai alkalmazandók arra a jogviszonyra is, amely akkor keletkezik, midőn az üzlet a bérlet vagy haszonbérlet lejárta után az üzlettulajdonos birtokába visszajut. (P. IV. 2657/1937.). Kereskedelmi üzlet eladásánál az a kikötés, hogy a hátralék oly arányban fizetendő, mint azt az üzleti bevétel megengedi, nem lehet akként értelmezni, hogy a vevő fizetési kötelezettsége csak akkor áll be, ha a megvett üzlet nyereséggel működik, mivel kereskedők között az „üzleti bevétel" szavak alatt a nyers bevételt kell érteni. (P. IV. 4286/1937.). * Nem tekinthető rendszeresen adott remunerációnak, amelyet a munkaadó habár ismételten fizet, de mint „kivételesen" adottat minősít. (P. II. 2522/1937.).