Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Lemondás az igazgatósági tagságról

591 bari nem érinti az engedményezőnek az addig felmerült perköltségek tekintetében való felelősségét. (P. VII. 3577/1937.). Ajándéknak elszegényedés címén való visszakövetelésénél a P. IV. 4118/1937. sz. ítélet 10.000.— koronát 5.000.— pengőre valorizál. Az egyik oldalon figyelembe veszi, hogy a valorizálandó összeg a hitelező életfenntartási költségeinek és az őt törvénynél fogva terhelő tartási kötelezettségeknek fedezéséhez, szükséges; mérlegeli a másik oldalon azonban azt is, hogy a felperes az ajándékozott összeget a pénz értékcsökkenése ellen nem tudta volna megvédeni, valamint azt is, hogy az alperes erkölcsi testület. A kezesség nem legszemélyesebb kötelem, hanem az örökösökre is átszáll. Ámde az így átszállt kezességre is áll az a szabály, hogy aki jövőbeli kötelezettségért határozatlan időre kezesség címén kötelezve van, kezességét kétség esetében megfelelő időre felmondhatja. Amig ily felmondás nem történik, a hitelező a Jt. 74. §-a szerint a kezesség fedezetéül szolgáló keretbiztositéki jelzálogjogot az örökösök ellen is bekebeleztetheti. (P. V. 2623/1937.). Ügyvédi költségköveteléssel szemben két ítélet is enged beszámítási jogot, ami igen aggályos megtörése annak az elvnek, hogy a perköltség az ügyvédet és nem a felet illeti meg. A P. I. 2681/1937. sz. ítélet szerint nincs akadálya annak, hogy az alperes ellenkövetelése a felperes javára megítélendő perköltség összegébe beszámíttassák, mert az ügyvédet megillető törvényes zálogjog a perköltségkövetelést csak abban az állapotban terheli, amelyben az a megítéléssel létrejön, a beszámítási kifogás sikeres volta esetében tehát csak a beszámítás után fennmaradó követelésen érvényesülhet a törvényes zálogjog. Megismétli ezt a jogtételt a P. V. 1906/1937. sz. ítélet, kiemelvén, hogy a 710. E. H., valamint a 39. sz. jogegységi döntvény olyan esetekre vonatkoznak, amelyekben a beszámítási kifogást már korábban jogerősen megítélt ügyvédi költséggel szemben kísérelték meg. így tehát az ügyvéd jogi helyzete erŐsebb a már megítélt, mint a meg nem ítélt követelésnél; minden tekintetben saját jogán csak a szegényjogos fél ügyvédje érvényesítheti a megítélt perköltségkövetelést (Pp. 121. §.), mig az Ét. 18. §-ában adott törvényes zálogjog az ügyvédnek csak ennél kisebb terjedelemben nyújt védelmet. dollárbetétek kérdésében a gyakorlat nem változott. A P. 3444/1937. sz. ítélettel eldöntött perben a tényállás az. hogy