Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Lemondás az igazgatósági tagságról

573 ság- érvényesülésének, de csak akkor, ha maga jogelv keretében ez lehetséges és semmi esetre sem teheti túl magát a bíró ezen a címen az alkalmazandó szerződési, szokásjogi vagy általános jogelven nyugvó rendelkezésen. Ezzel szemben az ex aequo et bono alapon eljáró bíróság a kapott felhatalmazáshoz képest túlteszi magát a különben alkalmazandó jogszabályon. Amint az egyes nemzeti jogrendszerek egymásra hatnak és hasonló intézményeket fejlesztenek ki, épúgy van kölcsönhatás a nemzetközi és az egyes beljogok között. A kapcsolatot az általános jogelvek teremtik meg, mert bennük jut különösen kifejezésre mindaz, ami a jogot minden társadalmi és társasági élet rendező tényezőjévé avatja. Lemondás az igazgatósági tagságról. Irta: dr. Oppler Emil. Ifj. dr. Nagy Dezső e lap utolsó számában megjelent szép cikkének konklúzióival nem értek egyet. Legyen szabad ezért érdekes fejtegetéseihez néhány észrevételt fűznöm. A cikkíró kívánatosnak, egyenesen szükségesnek mondja az igazgatósági tagságról való lemondás és cégjegyzéki törlés lehetőségének szigorú törvényi korlátozását. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy 1873—74-ben megszerkesztett kereskedelmi törvényünk ezt a jogviszonyt szigorúbban és részletesebben tárgyazza nemcsak az akkori német, francia, angol, osztrák és olasz törvénynél, hanem a mi 1873-ban törvénybe öntött lemondási korlátozásunk ma is egyedül áll és meghaladja megkötés dolgában az összes nyugati részvényjogok, így különösen az 1929. évi angol companies act, az 1937. július 1-én hatálybalépett svájci részvénytörvény és az 1897. évi, valamint az idei új német birodalmi részvényjog rendelkezéseit. Csodálatosképpen nálunk már 64 év előtt mindazok az aggályok és megfontolások, amelyeknek Nagy Dezső kifejezést ad, — hangot és egyúttal cáfolatot is nyertek. Csodálatosnak mondom ezt, mert abban az időben hazánkban a lakosság 90 % -a még az ős foglalkozásokat űzte, — a kereskedelem és kereskedelmi szokás valóban fejletlen, a hiteljogtudomány és -irodalom legjobb esetben a gyermekcipőkben járt. Találóan jegyzi meg a kereskedelmi törvénytervezet szerzője: dr. Apáthy István az általános indokolás végén:1) „Ha a tervezet indokolása néhol bővebbre terjed, mint ezt a hasonló munkák rendeltetése által ki1) A magvar kereskedelmi törvényjavaslat. Budapest. 1873.. 17. lap.