Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Jelzálogjog alapítása a kényszeregyességi kérvény beadása után

56á A 23i.000/1929, E M. sz. rendelet 10. §-ának 3. bekezdése csak ennyiben tartalmaz új szabályt, egyébként azonban csak annak a telekkönyvi eljárásjogi következményét vonja le, ami a fizetésképtelenségi jogszabályokban és az 1927: XXXV. t.-c. 17. §-ában foglaltatik. Az a szabály pedig, amely a rendelet lOi §-ának alapjául szolgál, a következőképen formulázható: „A csődnyitás, illetőleg a kényszeregyességi eljárás megindítása joghatályának beállása előtt bejegyzettnek kell tekinteni és ehez képest a hitelezőkkel szemben is hatályos az a jelzálogjog, amelyet korábban feljegyzett ranghelyre a csőd vagy osődönkívüli kényszeregyességi eljárás feljegyzése után előterjesztett kérelemre jegyeztek be." A jogszabályalkotó előtt csak ez a jogelv lebeghetett, tekintet nélkül arra, hogy ia fentiekben felállított konstrukcióiból, vagy lényegileg ugyanarra az eredményre vezető más konstrukcióból indult-e ki, vagy pedig, — ami a leginkább feltehető — forgalmi konstrukciót egyáltalán nem tett a szabályozás alapjául. Ha az említett joigelvet nem kívánta volna a jogszabályalkotó érvényesülésihez segíteni, semmi értelme nem lett volna annak, hogy a ranghely felhasználást korlátozza. Ennek megfelelően alakul a esődibelí megtámadás szempontjából az a kérdés is, hogy melyik az az időpont, amelyet az adós külön kielégítési jogot engedő jogcselekménye időpontjának lehet tekinteni. Az adós jogcselekménye: a ranghely fel jegyzés kérése, a kapott ranghelyfeljegyzést rendelő végzés és a kiállított bekebelezési engedély átadása a hitelező kezéhez. Ha a két utóbbi időpont egymástól különbözik, a későbbi időpont irányadó. Vélelem szól a mellett, hogy a közokiratba, vagy a hitelesített magánokiratba foglalás után mindkét okirat át is adatott a hitelezőnek, de a megtámadási perben ennek az ellenkezőjét is lehet bizonyítani. Az említett vélelem nézetem szerint nem érvényesül, ha a bekebelezés iránti kérvényt nem a hitelező, hanem pl, a tulajdonos maga vagy a tulajdonostól különböző személyes adós nyújtja be a telekkönyvi hatósághoz. Ebben az esetben a kérvény benyújtását közvetlenül megelőző birtoklása az okiratnak, kizárija a telekkönyvön kívül korábban már megszerzett jelzálogjog konstrukcióját, vagy más olyan konstrukciót, amely a telekkönyvi rendelet 10, §-ával összhangban állana. Ilyen esetben tehát voltaképen a kérelemnek a telekkönyvi hatósághoz beérkezése lehet csak az az időpont, amikor a külön kielégítési jog szereztetett. Meg kell jegyeznem azonban, hogy a telekkönyvi rendelet ismételten érintett 10. §-ának szövege semmi jelentőséget nem tulajdonít annak, hogy a kérvényt ki adja be, illetőleg az okiraPolgári Jog 1937. 10. sz. 2