Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A francia devalorizáció és a nemzetközi szerződések

553 korlat, akár az elmélet törekszik a kettős tőkeáramlás tiszta fogalmának kiterjesztésére, de elegendő jelenleg, e példákkal jellemezni a bíróságok igyekezetét gazdasági tényezők és a tényleges viszonyok nyomása folytán. A joggyakorlatnak ez a szelleme ma támogatást nyer a törvényhozó szándékában, amint az a parlamenti vitákból kitűnik. Nem kétséges, hogy a VI. szakasz második szövegének megszavazását megelőző vita során a parlamenti tagok részéről külömböző érvet hoztak fel, ami mutatja, hogy a VI. szakasz első szövegének szűk fogalmazása a joggyakorlat általános irányával ellenkezett, ami arra a törekvésre vezetett, hogy a nemzetközi szerződés joggyakorlati fogalmát kiterjesszék. Sokszor hivatkoztak a szerződő felek akaratára is, mely a francia jognak is egyik alapja, mely inkább a szerződés szellemét, mint szövegezése szószerinti értelmét nézi. Nem erősítette meg ismételten a szerződési akarat mindenhatóságát, bármi a szerződés természete? Hogyan lehetséges, hogy ne lássuk meg ezen az alapon a „nemzetközi fizetés" fogalmának a kölcsönszerződés körén kívüli kiterjesztésének lehetőségét? Idézték e tekintetben a Cour de Cassation egy határozatát (Sao Paulo ügy), mely úgy döntött, hogy a kölcsön aranyra szólt, bár az erre vonatkozó kibocsájtási tervezetben nem volt aranyzáradék, de megállapította az ügyvivőknek egy részvényesi gyűlés által adott megbízása alapján, mely úgy szólt, hogy a művelet aranyfrankban bonyolítandó le. A felek szerződési szándékának ilyen tág értelmezése, a francia jog alapvető elveinek ilyen szűk alkalmazása nem buzdítja a gondolkodásunkat arra, hogy a meghatározásnak előbb ismertetett és egyes kivételektől eltekintve, a kölcsönügyletre szorított értelmezése a jövőben szabadabban alkalma zandó a nemzetközi szerződésekre? Ezek az észrevételek, melyek a joggyakorlat, a viták lélektani vizsgálata, és a közfelfogás általános iránya alapján megtehetők, így fogható fel, hogy az aranyklauzula a kereskedelmi téren nem érvényesülhet, habár válságos időkben nem kétséges, hogy segíthet a valutáris egyensúly, az olcsó pénz és a nemzetközi forgalom növekedésére törekvő politikának. Felesleges említeni, hogy minden az aranyzáradékhoz hasonló záradék, amelyek a hitelezőnek a fizetés értékállandóságát biztosít;ini alkalmas, ugyanezen elbánás alá esik. Ugyanígy van a külföldi pénznemre szóló záradékkal, továbbá a 4%-os járadékszelvényekkel, melyek a beváltás értékállandóságát biztosítják, habár e kölcsön kibocsájtásánál, a kormány egy tagja kijelentette, hogy az értékpapírok ésszelvényeik érvényesen kiköthetők az adós kölcsönvisszafizetési szolgáltatásának tárgyául. Tényleg később fordulat állt be és a pénzügyi kormány megtagadta a felhatalmazást a biztosító társaságok részén1 arra vonat/