Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Kié a megítélt perköltség?

15 jogunkkal ellentétbe helyezkedni s a megítélt perköltséget az ügyvéd követelésének elismerni. Sőt inkább azt hangoztatják a bírói határozatok, hogy a perköltságköveíelés a félé, a fél „tulajdona". Kúria 6708/1930. sz. ítélet indokolásában: „Tekintettel pedig arra, hogy sem a törvényes, sem a jogügyleten alapuló zálogjog nem jelenti azt, hogy a zálogjoggal terhelt követelés tulajdonjoga átszállott a zálogjogos hitelezőre . . ." (Grill Dt. XXV. 739. old.) Kúria Pk. V. 4749/1934. sz. határozatában: „a végrehajtató ügyfelét tulajdonjogilag, a végrehajtatót pedig törvényes zálogjogilag megillető, a jelen végrehajtás tárgyát tevő perköltség követelést . . ." Ez az ismételten szereplő „tulajdonjog" kifejezés persze nem dogmatikai állásfoglalás a tulajdonjog kategóriájának a kötelmi jogban való alkalmazása iránt. (A német irodalomban Leonhard, nálunk ífj. Nagy Dezső P. J. 1933. 359—367. old.), hanem csak kifejezésmód arra, hogy ki a hitelező abban a kötelmi jogviszonyban. Erre ugyanis nincs megfelelő rövid kifejezés, úgy, hogy néha hosszadalmas körülírásra volna szükség, hogy pcntosan megjelöljük, hogy melyik hitelezőről van szó. A követelésen való zálogjog kategóriájának elfogadása pedig önkéntelenül terel a tulajdonjog kifejezéshez. Ugyanilyen jelentősége van a Kúria 5768 1935. sz, ítéletében használt „tulajdonszerzés" kifejezésnek. (P. J. 1936. évi 541. old.) Itt a második engedményes jogszerzéséről van szó, s a Kúria arról nyilatkozik, hogy a második engedményes jóhiszeme nem vezethet az ő javára a követelés hitelezői minőségének megszerzésére (az ítélet szerint „tulajdonszerzésre"). Az ügyfél hitelezői minőségének elismeréséből származik az az álláspont, amelyet bíróságaink a nem jogerős végrehajtható ítélet alapján behajtott és a megváltoztató felsőbírósági határozat folytán visszajáró perköltségre nézve foglalnak el: a visszafizetési kötelezettség nem az ügyvédet, hanem az ügyfelet terheli még akkor is, ha az ügyvéd saját nevében vezeteti: végrehajtás útján hajtotta be a költséget. Kúria 6708/1930, sz., Grill Dt. 1932. 737—740. old. Ennek az álláspontnak megfelelő azután az a határozat, mely szerint az ügyvéd nem tarthatja vissza ügyfelétől a kezéhez befolyt perköltséget azon a címen, hogy ezt esetleg még vissza kell fizetni. Kúria Pk. 818/1936. sz., J. H. X, 593, Ebben a kérdésben a jelenlegi és a javaslatban is fenntartott dogmatikai állásponttal ellentétes s az ügyvédségre sérelmes a perrendi novella jav. 81. §. ut. bek. intézkedése: „Ha a perköltséget saját részére az ügyvéd vette fel a marasztalt ellenféltől s az ítéletet megváltoztatták, az előzetes végrehajtásért ügyfelével egyetemleg felelős, tekintet nélkül arra, hogy saját felével szemben a költség összege megilleti-e őt." A Kúria elébb idézett logikus határozata szerint az ügyvéd nem tarthatja vissza ügyfelétől az így felvett perköltséget, s így megtörténhetik, hogy az ügyvédet az egyetemlegesség alapján fizetésre kényszerítik, holott nem is volt módjában a költséget a visszafizetés biztosítása végett megtartani. Vagyis a magáéból fizet rá és kétséges,