Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Irányított gazdálkodás, állami beavatkozás és a jogrendszer elváltozásai

12 ségére is figyelemmel kíván lenni. De nem fognak e szempontok fiigyeimen kívül maradni a készülő eljárási jogi reformoknál sem: a büntető és polgári perrendtartási törvényjavaslatoknál." mondja e cikk. Nem egészen világos, hogy mit ért ez alatt az igazságügyminiszter. Cikkének további folyamán a következőket mondja: „A nemzet életének azok a vezetői, a jogtudománynak azok a művelői, akik így fogják fel az állam életét és akik jogszabályalkotási munkálkodásuk körében belátják, hogy mindig emberekkel van dolguk, még pedig egyénileg különböző emberekkel, vagyis olyanokkal, akikből a kétszerkettő nem mindig egyenlő a másik kétszerkettővel, vagyis a matematikai néggyel, azok meg fogják találni a helyes útat, mert a helyes útat csak így lehet megtalálni. E feladatuk igen nehéz lesz, mert az emberi lélek sokszor megfoghatatlan, megérthetetlen tényező, ezért a vele foglalkozóknak sokkal nehezebb a feladatuk, mint azoknak, akik mértékhitelesített súlylyal vagy űrrel megmérhető dolgokkal foglalkoznak. A jogász, a jogtudós, az államvezető elsősorban impoinderabilíákait tesz a mérlegre. A jogtudomány legfőbb megnyilvánulása, vagyis az államvezetés művészete azután éppen abban áll, hogy e súlytalan impomderabiliákat a tudás és tapasztalat szűrőjén keresztül megmérhető ponderabiliákká változtassa." Nem jelenti ez túlmesszemenőleg a hatósághoz és bírósághoz forduló egyénre vonatkozólag az egyénesítést, a másik oldalon pedig a hatalom kiterjesztését? Nem tagadhatjuk, hogy az egyénesítésnek s különösen a bírói szuverenitás kiterjesztésének vannak bizonyos előnyei. De rejlenek előnyök abban is, hogy a strictum jushoz ragaszkodunk. Különösen a forgalom jogának olyannak kell. lennie, hogy aki arra támaszkodik, a bekövetkező jogkövetkezmények tekintetében teljesen biztosítva legyen, s ne kelljen számításba vennie a hatóságok belátásától s tetszésétől függő eshetőségek bekövetkezését, azoknak a bizonyos impondeiraibiliáknak, ső' a felek iránti rokonszenvnek vagy ellenérzésnek érvényesüléséi. Hogv hiteléletünk megroppant annak nem kis részben oka az, hogy töméntelen kivételes rendszabály a hitelező helyzetét bizonytalanná s őt ma^át óvatossá tette. A reálhitelt teljesen aláásta az előnyös tételek kiterjesztése, majd az adóügyi ranghellyel való rendelkezés merész sza-