Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Kié a megítélt perköltség?

13 bályozása. A meglepetésektől való félelem a konjunktu­rális vállalkozások favorizálását eredményezte az állandó jellegű vállalkozással szemben. Épp úgy mint az adó reform folytonos hangoztatása hosszabb lélekzetű és mélyreható gazdasági alakulatok megvalósítását nehezítette meig. Azt hisszük, hogy a jogszabályok kameleonszerű vál­tozása, mely ellen e lapokon már többször emeltük fel szavunkat, a jogalkotás azon lelki oldala, amely a legna­gyoibb veszed-ölmieit jelenti, mert a nemzeteik hatal­mának szilárd alapot éppen jogintézményeik szilárdsága nyújtott; a római jog, a kánonjog és angol jog változhatat­lansága a hozzájuk fűződő intézmények stabilitásának s az illető nemzetek nagyságának is alapja. Midőn tehát köszönettel tartozunk az igazságügymi­niszternek a jogalkotás lelki oldalainak megvilágításáért a nyilvánosság nevében, mely elől alkotásaival és terveível ő nemcsak nem szokott elzárkózni, hanem azokért bátran helyt is szokott állani, engedje meg, hogy tőle kettőt kér­jünk: 1. a jogalkotásokból a bizonytalanságnak útat nyitó elemek kirekesztését; 2. a reform alkotások menetének lassítását. Ny. J. Kié a megítélt perköltség? A Ppé. 18. §. alapján kifejlődött joggyakorlat a megítélt periköltséget az ügyfél követelésének tekinti, mint annak járu­lékát, de az ügyvéd javára e felett a követelés felett törvénye? zálogjogot állapít meg. Megadja továbbá gyakorlatunk az ügy­véd javára a behajtási jogosultságot: saját nevében a végre­hajtást kérheti és lefolytathatja (Kúria 38. sz. jogegys. hat.) és biztosítja a beszámítás korlátozását: csak az ügyfél ellen koráb­ban megítélt követelés számítható be (Kúria 39. sz. jogegys. hat.), de ez is csak akkor, ha az ellenfél javára nem engedménv útján szereztetett (Bpesti T. 9947/1935. sz,, J. H. X. 338.) Kétségtelen, hogy a gyakorlat a követelések feletti egy­szerű zálogjog kereteit az ügyvéd javára máris áttörte. A köve­telés lefoglalása nem adi a zálogjogot szerző hitelező javára be­hajtási jogosultságot, ezt csak a végr. törv. 124. §. első bek. alapján szerezheti meg, vagy esetleg bírói intézkedéssel a 123. §. szerint a lefoglalt követelést ruháztathatja át magára, de a gya­korlatban rendszerint kénytelen megelégedni az ügygondnok ki­rendeltetésével. A jelz. törv. 29—31. §§. nem adnak a jelzálogos hitelezőnek behajtási jogot azokra a követelésekre (bér, haszon­bér, telki teher, biztosítási összeg), amelyékre a jelzálogjog ki­terjed. A törvényes zálogjog sem. ad fennálló jogunkban általában kielégítési vagy behajtási jogot, hanem a jogosultat a végre-

Next

/
Thumbnails
Contents