Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Irányított gazdálkodás, állami beavatkozás és a jogrendszer elváltozásai

szege 225 millió pengőre rúgott, — ami mellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezt az összeget az egész mezőgazdaságnak kb. felerészét reprezentáló eladósodott gazdáknak kellett volna megfizetniök. Hogy ezt az alig megoldható számtani feladatot a valóságban a fennálló kötelezettségek nagy részénél a teljesítés elmaradása oldotta meg, az nem változtat a kérdés lényegén, hogy t. i. itt valamilyen jogi beavatkozás szüksége tényleg elkerülhetetlennek látszott. Amikor azonban a gazdaadósságok rendezésének ez a rendszere megfelelően kiépült, s az eladósodott gazdák annak kialakulásához képest egyre több előnyhöz jutottak, — ugyanakkor a mezőgazdaság helyzetének fokozatos, állandó javulására is sor került. így állott elő azután az a helyzet, hogy amikor 1935-ben a magyar mezőgazdiaság által az adósságterhek rendezésére történő teljesítések összege 92 millióra, 1936-ban pedig 83 millió pengőre csökkent, a magyar mezőgazdaság által kereskedelmi forgalomba hozott termények értékének összege elérte, sőt meghaladta a 800 millió pengőt. 1936-ban, illetékes gazdaoldalról kifejezésre jutó megállapítás szerint, a magyar mezőgazdaság jövedelme — az előző évhez képest — 100 millió pengővel emelkedett. Ugyanekkor a fennálló tartozásokra eszközlendő teljesítések összege újból csaknem 10 millió pengővel csökkent. A gazdaterhek méltányos rendezésére irányuló válságjogi beavatkozás hatásai ezek szerint a lényegesen megjavult viszonyok közé került mezőgazdaság számára bontakoztak ki. Az irányított gazdálkodás jogi rendezésének egyik jellegzetes vonása az is, hogy a beavatkozás gyakorisága, megismétlésének szükségessége alig küszöbölhető ki. A gazdasági élet megoldásra váró problémái állandóan jelentkeznek s ha az itt kifejezésre jutó kívánságokra az államhatalom jogi beavatkozással válaszol, úgy elmondhatjuk, hogy ezen az úton elindulva, szinte nincs is megállás, Roosevelt egyik tanácsadója mondotta találóan a közelmúltban, hogy a gazdasági életet az állami beavatkozással állandóan kalapálni kell. Néha eltalálja az ember a szeg fejét, néha a saját hüvelykujjára üt. Ehhez talán hozzáfűzhetjük azt is, hogy néha a mások hüvelykujjára — úgy látszik azonban, hogy e kalapácsolást valóban nehéz abbahagyni. Az irányított gazdálkodásnak azokkal a hatásaival, amelyek a magántulajdon jogi természetében végbemenő változásokra vezettek, iitt részletesebben nem foglalkozunk. Megelégedhetünk e részben Bemard Shaw szellemes megállapításával, mely szerint minden újabb haladó és forradalmi mozgalom a magántulajdon ellen irányított támadás volt. Akár az angol pénzügyminiszter beszél valamilyen újabb jelentősebb adóemelésről, akár a fasiszta diktátor szervezi korporációs államát, akár a szovjetbiztos zavarja ki helyéről a kulákot, — mind