Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Kézizálogtárgy igénylése a végrehajtás alól

115 vetkezik, hogy a kézizálog tárgyának végrehajtás alól leendő mentesítése iránt teljes szabadon indítható igényper. Viszont érezni kell, hogy a lefoglalt ingónak kézizálogtárgyi minősége az igénylés szempontjából mégis csak jelent valami megkötöttséget. Jelen sorok célja éppen annak kimutatása, miben és miképen érezteti hatását a lefoglalt ingó kézizálogtárgyi jellege az igénylés teljesen szabad lehetőségével szemben. Az idevonatkozó vizsgálatok arra az eredményre vezetnek, hogy ha a lefoglalt ingó kézizálogjog tárgya, az igényper voltaképeni kérdésén — tehát a tulajdonjog kérdésén kívül eldöntendő az is, van-e a hitelezőnek a végrehajtás által szerzett végrehajtási zálogjogon kívül az igénylővel szemben is érvényes ügyleti zálogjoga. Mert ha van, az egyébként jogos tulajdonos igénykeresete sem vezethet eredményre. Amiből folyik, hogy ily esetben az igénylőnek tulajdonjoga bizonyításán kívül azt a pluszt is igazolnia kell, hogy a végrehaj tat ónak vele (az igénylővel)- szemben is hatályos ügyleti zálogjoga nincs. Ha az igénylő ennek bizonyítására nem vállalkozik, és illetve a zálogjogot létesítő ügylet vele szemben való hatálytalanságát ki nem mutatja, keresete elutasítandó. Ez például az igénykereset sorsa, ha az igénylő maga adta zálogul az ingót a végrehajtást szenvedő személyi, vagy dologi kezeseként, avagy ha az adós adta zálogul a más ingóját, de annak hozzájárulásával, utólagos beleegyezésével. Ily esetben nem panaszkodhatik, hogy a végrehajtás őreá sérelmes, igénykeresete ugyanis saját tényével szemben kontrarius aktus volna, és így helyt sem foghat. Nem szabad azonban elfelejtkezni a téma kapcsán a Vhtv. 115. §-áról, amelynek bevezető rendelkezése szerint: ,,A 102. és következő §-ok szabályai szerint tartandó meg az árverés akkor is, ha a váltóhitelező által birt kézizálogra a Váltótörvény 106. §-a alapján, vagy kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezésére a Kereskedelmi törvény 305. és 306. §-ai alapján rendel^ tetik el az árverés. Ezen esetkben sem az igények bejelentésére felhívásnak, sem elsőség iránti eljárásnak nincs helye. ,,Ez a rendelkezés 1. az általános magánjog-, továbbá 2. a kereskedelmi és 3. a váltójog alapján nyert zálogjogok közül az elsőről egyáltalán nem rendelkezik, de az utóbbiakról sem mondja azt, hogy azok lefoglalása ellen igénykeresetnek helye nem volna, csakis az igénybejelentési felhívás és elsőség iránti eljárás szükségességét ejti el. Igaz ugyan, hogy lehet ezt akként is értelmezni, hogy ha a törvény az igénylést előző eljárást elejti, ezzel ki akarja zárni az igénylés lehetőségét magát is. Ez a magyarázat azonban nem állana meg, aminthogy a Kúria 5512,1916. sz. határozatában (Perjogi döntvénytár Ilii. k. 48. sorsz.) ki is mondotta, hogy ,,a Vhtv. 115. §^a csupán az igények bejelentésére vonatkozó felhívás kíbocsájtását tiltja meg, de nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy igénypernek a Kt. 305. és 306. §-ai