Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A védett ingatlanok teherhatárának helyesbítése a gyakorlatban

76 gazdavédeLmi rendelet is módot nyújtott a 13-ik §-ában foglalt j o g s zabál y okka 1. Miután a gazdaadcsságok végleges rendezésénél a hitelező követelésének azon része, mely a teher batáron túl esik, az adósával szemben egyszer és mindenkorra megszűnik és megszűnik ezen követelés biztosítására szolgáló jelzálogjoga is, a teherhatárhelyesbítési rendelkezések elsősorban azt célozzák, hogy az anyagi igazságnak megfelelően a hitelező követelése indokolatlanul ne szűnjék meg, illetve ok nélkül ne fosztassék meg a követelés reális fedezetétől (a jelzálogjogtól) és a hivatkozott rendelkezéseknek további indoka az is, hogy a kir. kincstár feleslegesen és ok nélkül ne terheltessék meg könyvtartozással. Ennek szem előtt tartása mellett pedig fontos szerepe van a fedezetül lekötött ingatlanok forgalmi értékének, míg a hozadéki értéknek — az ingatlanok jövedelmezőségének — vizsgálata csupán azt célozhatja, hogy annak segítségével a forgalmi érték reális volta megállapítható legyen. A gazdaadósságok végleges rendezése után a védettségi szolgáltatások és korlátozások megszűnnek. így téves azon felfogás, hogy az új teherhatár megállapításánál elsősorban arra kell figyelemmel lenni, hogy a gazdaadós a jövőben az előírt védettségi szolgáltatásokat teljesíteni tudja és ebből a szempontból csakis az ingatlanok hozadéki értéke bír fontossággal, míg azok forgalmi értéke másodrendű szerepet játszik. Ezen téves felfogásból arra lehetne következtetni, hogy a gazdaadósságok végleges rendezése után az ingatlanok védettsége hosszú éveikig fennmarad. így a jelenlegi kamat'korlátozási rendelkezések az idők végtelenjéig érvényben lesznek és ennek folytán a kir. kincstár végleges rendezés után is a hitelintézeti hitelezőket hosszú esztendőkön keresztül kamathozzájárulásban fogja részesíteni. Ezen téves elgondolás egyben azt is eredményezné, hogy a rövidlejáratú hitelek hosszúié járatúvá válnának, holott a jogalkotónak ily szándéka nem lehetett, mert akkor az a 10.000/1935. M. E. sz. rendeletben feltétlenül kifejezésre jutott volna. Nem szorul magyarázatra, hogy a végleges rendezés ép azt célozza, hogy a hitelélet az eddigi korlátozások megszüntetésével a régi medrébe térjen vissza, továbbá, hogy a kir. kincstár a kamathozzájárulás súlyos terhétől szabaduljon. Vizsgáljuk meg az alábbi összehasonlító példával, hogy mily eredményre vezet, ha a teherhatár módosításánál csupán a védett ingatlanok tiszta hozadéki értékét vesszük alapul és az azok becsértékét teljesen figyelmen kívül hagyjuk. Adva van két azonos kiterjedésű — A. és B.-nek nevezett — védett ingatlan. Mndkettőnek kiterjedése, egyenként . . 100 kat. hold. Mindkettőnek kat. t. jövedelme kat. holdanként 10 korona, egyéniként tehát .... 1.000 korona Mindkettőnek terhelési határa (a kat. tiszta jövedelem 40-szeres szorzata) egyenként 40.000 pengő