Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A védett ingatlanok teherhatárának helyesbítése a gyakorlatban

75 kívül a visszalépési jog is érvényesíthető a törvény által megengedett esetekben.41) Az „ad iura renunciata non datur regressus" jogtétele tehát mai jogunkban nem érvényesül maradéktalanul. ifj. dr. Nagy Dezső. N( A védett ingatlanok teherhatárának helyesbítése a gyakorlatban. A védett birtokok teherhatárának helyesbítése iránti kérelmek az elsöfokon eljáró helyi bizottságoknál úgyszólván az ország egész területén már elbírálást nyertek és a hozott határozatokból megállapítható, hogy a helyi bizottságok szakértelemmel és objektivitással oldották meg a könnyűnek egyáltalán nem mondható feladatukat. Csupán néha fordult elö, hogy egyik-másik helyi bizottság a 10.000 1935. M. E. sz. rendelet 8—11. §-aiban, illetve 1800 1936. I. M. sz. rendeletben foglalt jogszabályokat nem a jogalkotó intencióinak megfelelően értelmezte és alkalmazta. Különös érdeklődésre és egyben bírálatra tarthat számot az az elvétve mutatkozó felfogás, mely a teherhatár módosítási rendelkezésnél elvként állítja fel azt, hogy a tartozások a gazdaság jövedelméből rendezhetők legyenek. Ezen elvnek megfelelően tehát ,,a teherhatár rendezésnek a védett ingatlanok forgalmi értékére tekintettel helye nem lehet" — „a forgalmi értéknek csupán másodrendű szerepe van". A fenti felfogásból kiindulva halljuk azt is, hogy a kat. t. jövedelem 40-szeres szorzatában megszabott teherhatár felemelésének akkor van helye, ha ezen határon belül eső tartozások után teljesítendő évi védettségi szolgáltatások összege, a gazdaadós és a vele együtt dolgozó és egy kenyéren élő családtagok szerény keretű fenntartásához szükséges összeg együttvéve, oly mértékben van alatta a védett birtok rendes gazdálkodással elérhető tiszta jövedelmének, hogy abból még legalább 20%-kai magasabb összegű teher után járó szolgáltatások is teljesíthetők. Ezen felfogás merőben téves, alapja nyilván azon elgondolás, hogy a teherhatár felemelésének egyetlen célja, hogy a hitelezőnek, illetve adósnak mód nyujtassék, a védettségi szolgáltatások felemelésére, illetve leszállítására. Ha a törvényhozónak valóban kizárólag az lett volna a szándéka, hogy módot nyújtson a védettségi szolgáltatások felemelésére, akkor felesleges volt a 10.000 1935. M. E. sz. rendelet 8—11. §-aiban foglalt, valamint az 1800 1936. I. M. sz. rendeletben foglalt jogszabályok létesítése, mert a védettségi szolgáltatások felemelésének lehetőségére már az első — a 14.000 1933. M. E. számű — M] V. ö. a német jogirodalmat, mely elismeri, hogy a B. G. B. 325, 326, 327, 346 §§ eseteiben az elengedési szerződéstől is vissza lehet lépni. (Das B. G. B. e. v. Reichsgerichtsraten stb. I. 596. Erlass § 397.)