Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Moratóriumból kibontakozás felé

7 Annak megállapításával, hogy a R. megjelenése óta kiadott rendeletek kibocsátásuk idejében és szinte minden részükben nélkülözhetetlenek voltak a R.-ben megállapított rendszer végrehajtásához és hogy ehhez képest a kelleténél több jogszabály nem keletkezett, korántsem mondjuk jogosulatlannak azt a panaszt, hogy a viszonylag bár nem nagy számú jogszabály abszolút mértékkel, a jogkereső közönség jogi befogadóképességéhez mérten, mégis csak sok volt és teljes együttérzéssel méltányoljuk a visszakivánkozást abba az állapotba, amelyben kevesebb jogszabály is elég volt a hitelező és adós viszonyának megállapítására és a kötelezettségek teljesítésének biztosítására. Ezt az állapotot azonban most vagy úgy lehetne megteremteni, ha a R.-ben és ezt megelőzően a 3800/1932. M. E. és 6300/1932. M. E. rendeletekben megállapított fizetési rendszer teljes törlésével ennek helyébe egyszerűbb módszer állíttatnék, vagy pedig úgy, amint most a II. R. tervezi, hogy t. i. a R.-ben megállapított fizetési rendszer a védettségbe már bejutott adósok terheinek végleges jellegű rendezése által mielőbb lebontatik. A R.-ben megállapított rendszernél mindenesetre egyszerűbb lett volna pl. az a módszer, amelyet Ausztria gyakorol, ott ugyanis a végrehajtás bírói elhalasztásának megengedése mellett (1932. évi 243. sz. törvény) megelégedtek egy olyan rendelkezéssel (1934. február l.-i kormányrendelet), amelynek értelmében egyes hegyvidékek gazdaadósai helyzetének rendezésére s az adós és hitelező külön bizottsági eljárás során való megegyezésének előmozdítására külön állami pénzalapból segítség nyujtatik. Csakhogy Magyarországon az agrár lakosság jövedelmi és fizetési válsága koráb* ban jelentkezett és sokkal nagyobb arányú volt, mint Ausztriában s így a bajok orvoslására is aránytalanul nagyobb állami segítség szükséges. Igaz, hogy ha a gazdák terheinek rendezésére már 1931. évben biztosítani lehetett volna oly mértékű állami hozzájárulást, mint amilyent az 1933: XXVII. t.-c. biztosított, az 1931: VILI. t.-c.-ben szabályozott f öldteherrendezési eljárás esetleg nálunk is meghozhatta volna a kellő eredményt. Azonban nálunk az állami segítség lehetősége sokáig kilátástalan, majd pedig viszonylag csekély volt, ezért a segítségben részesíthető gazdák illetőleg követelések körét kezdettől fogva korlátozni kellett; emellett a kényszerű helyzetben elrendelt moratórium alatt az adósok fizetési készsége annyira megromlott, hogy nem lehetett a nagyszámú fizetésképtelenségek egyességi rendezésére várni, hanem az adósokat az átlagos teljesítőképességhez mért fizetések teljesítésére sürgősen rá kellett szorítani. A R. nyomán megélénkült a fizetési forgalom; ha az újra szokásba vett fizetéseket valamilyen egyességi eljárás leple alatt nagy tömegű adós megszüntetné, ezáltal közgazdaságunkban komoly baj támadhatna. Az állami segítségnek további adóscsoportokra való kiterjesztése viszont az állam pénzügyi helyzetében okozna ba-