Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Magyar devizagazdálkodás [Könyvismertetés]

723 eléggé hangsúlyozni Grosschmid bölcs megállapítását, hogy a jogban az a körülmény, hogy két fogalom azonos, nem jelenti a valóságban azok egyező tártai mát, hanem csak azt, hogy ugyanaz a jogszabálycsoport alkalmazható rájuk. Már pedig, ha több jogszabály összevetése folytán a konkrét esetnek több jogszabály alá való sorozása lehetséges, igen helyes, ha a bíró tudat alatt célszerűségi szempontokat tart szeme előtt. Az a körülmény, hogy ezt csak tudat alatt, ösztönszerűleg teszi, mert a kútfői rendszer szerint neki csak a jogalkalmazás, a jogszabályból az egyes esetre való következtetés a feladata, megvéd a bíróban l'évő szubjektív elemek túlságos érvényesülésétől. Szerző a perrendtartások liberális elemének tekinti a bíró szabad mérlegelési jogát. Hangsúlyoznunk kell, hogy az 1911. évi L t.-c.-nek a bírót a hivatalból való bizonyítás elrendelésére feljogosító, a kérdezési jogot megadó és a bírónak a szabad mérlegelés folytán megnövekedő diszkrecionális hatalmát és a jogvita eldöntésében való nagyobb beavatkozási jogát megalapító szakaszai és alapvető intézkedései épen nem a liberális gondolkodással vannak összefüggésben, ellenkezőleg a tárgyalási elvvel szemben az anyagi igazság szempontjait hangsúlyozzák. Nincs itt hely arra, hogy az értékes munka minden részével foglalkozzunk. Szerző igéri az elméleti rész után a gyakorlati alkalmazott részt. Érdeklődéssel várjuk. ///'. dr. Szigeti László. Magyar devizagazdálkodás. E címen jelent meg dr. Övári Papp Zoltánnak, a Magyar Nemzeti Bank ellenőrének a magyar devizagazdálkodás fejlődésót és jelenlegi állását ismertető műve. A mű áttekintést nyújt I. részében a devizakészletek megszerzésének és felhasználásának szabályozásáról, II. részében a külfölddel szemben fennálló pénztartozásokból teljesíthető fizetésekről ós a pengőben fizetett öszszegek felhasználásáról, III. részében az aranyban való ügyletkötés korlátozásáról és az aranykészletek kötelező bejelentéséről. Az I. részben kiindul a devizátilalmákból, ismerteti a devizakészletek beszolgáltatása körüli kötelezettségeik tekintetében érvényesülő különböző kategóriákat, különösen az exportból eredő devizák beszolgáltatását, de kiterjeszkedik arra a kérdésre is, amely az eddig megjelent művekben meglehetős mellőzésben részesült, nevezetesen az exportból eredő különböző devizabevételek mikénti beszolgáltatása. Ugyanebben az I. részben tárgyalja az értékpapírforgakxm nostrifikálásával kapcsolatos kérdéseket is. A II. részben a transzfermoratóriumon kívül a hitelrögzítő egyezmények és a hitelrögzítés alá nem eső tartozások rószletees< elemzése után, foglalkozik a pengőben teljesített fizetésből eredő számlakövetelések felhasználásáról, az addicionális kivitellel és az idegenforgalmi célokra történő igénybevétellel. Ebből a rövid ismertetésből is látszik, hogy a mű megfelelő áttekintést nyújt az egész joganyagról, amelynek alapján könnyen el-