Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A magyar Corpus Juris [Könyvismertetés]

724 igazodhatik <a rendelkezésre álló betűrendes tárgymutató mellett az érdeklődő az egységes kodcx hijján nehezen áttekinthető joganyagról. Növeli a mű használhatóságát az, hogy közli a hitelrögzítő egyezményt, a nagyiközönség előtt kevéssé ismert penigőfcransfer-egyezményt, a különböző clearing., kompenzációs és fizetési megállapodások néhány fontosabbját s végül a különböző rendeletekről megfelelő áttekintést nyújt. A magyar Corpus Jurís. (A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogtörténeti pályadíjával kitüntetett munka. 1936.) írták: Párniczky Mihály és Bátylka János,. Dr. Illés József előszavával. Sokat beszélünk arról, hogy a magyar magánjog legfőbb kútfője a szokásjog, hogy Werbőczy Trípartitumát a szokásjog egységesen írott alakjában kútfői jelleggel ruházta fel. Amellett idézünk régi Corpus Juris kiadásokban foglalt törvényeket és azok rendelkezéseire hivatkozunk. Igen hasznos, kitűnő munkát végzett e munlka két szerzője, a fiatal jogásznemzedék jeles tagjai, mikor nagy szorgalommal, a források közvetlen részletes tanulmányozásával a jogtörténet megvilágításában megállapították a Corpus Juris gyűjteményekben lévő törvényeknek, decretumoknak jogforrási jellegét. Míg a privilégiumoknak írásbafoglalása a hitelességet, a bizonyítást szolgálta, addig a decretumok írásbafoglalása ezenkívül mindig tiltakozás e törvények megváltoztatása ellen és azoknak írásban a hatóságoknak való megküldése a jogalkalmazás ügyét szolgálta. Előfordul sokszor privilégiumoknak későbbi királyok általi megerősítése, mely nem jelent új adományozást, hanem csak a feledés elleni védekezést. A decretumoknak ilyen újbóli megerősítése sokszor azért történik, mert régebben az a felfogás volt, hogy a király hatalmából folyó törvényerő a király halálával megszűnik. Szerzők felsorolják azokat az intézkedéseket, melyek a törvényeknek és a iszokásjognak összegyűjtésére hivatalosan történtek, de amely intézkedések eredményre nem vezettek. Részletesen ismertetik a Corpus Juris nem hivatalos gyűjteményeit. Ezekben a gyűjteményekben sok decretum nincsen benne, egyes törvények pedig nem a hiteles szöveggel vétettek fel. A jogirodalom álláspontja az, hogy ezek a gyűjtemények úgy lettek kútfőül elfogadva, ahogy e gyűjteményekben a törvények fel vannak véve, bár nem hitelesek a törvényszövegek, de ilyen alakban bírnak kútfői erővel (authoritas> publicaval) és közhitelességgel (fides publica) a szokásjog elfogadása által. Azok a törvények, melyek e gyűjteményekben felvéve nincsenek, elavultaknak tekintendők. E jogtörténeti adatok még jobban megmutatják a magyar magánjognak szokás jogi jellegét, mikor azt bizonyítják, hogy még a decretumok gyűjteményének alkalmazása, tehát magának a törvényi jognak érvényesülése a szokásjog közvetítésével történt. ///. dr. Szigeti László.