Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A jogalkalmazás tudományának alapjai [Könyvismertetés]

722 gyakorlatiság fanatikusai, az okai. Ha az úgynevezett jogtudomány nem más, mint a bírói gyakorlat által learatott területen való tallózás, akkor ez nem is tudomány, hanem egy mesterséghez szükséges ismeretek kisebb-nagyobb halmaza, aminek édeskevés szerep jut nagy, átfogó kérdésektől, sorsdöntő elvi harcoktól zaklatott korunkban. A jogtudomány feladata nem tallózás, hanem magvetés, ugarnak megművelhetővé tétele, a jövő jobb társadalmi rendjének, az emberi együttműködés tökéletesebb szervezetének pionir munkája. Ha a jogtudomány nem más, mint bírói gyakorlat gyűjtője, feldolgozója, akkor igaza van azoknak, akik azt tartják, hogy a jogtudomány csak cammog az élet szükségletei után, elavult elméleteivel kerékkötője a haladásnak. Az igazi jogtudós próféta és nem (kommentátor és ha a gyakorlat fanatikusai fölényesen mosolyognak a jogi elmélet vitái felett, ne feledjék el, hogy akkor a jogászok hivatása felett mondják iki a halálos ítéletet. Szerző a logika és a lélektan kutatásaínak felhasználásával kimutatja, hogy milyen sok bizonytalanságot okozó elem akadályozza a jogalkalmazás helyességét. A kép szerző szerint is igen sötét. De mi is ott találjuk meg a vigaszt és a ikivezető utat, amire a mű ís több helyen céloz, hogy itt nem abszolút filozófiai értelemben kifogástalan következtetésekről és megállapításokról, hanem az általános szabálynak az egyedi esetre való alkalmazásáról van szó, melynek olyannak kell lennie, hogy a törvényhozó akaratának és az anyagi eseti igazságnak is megközelítőleg megfeleljen. A szerző épen azért szerintem túlságosan finom filozófiai eszközökkel dolgozik, mint amelyet a gyakorlati célkitűzéseket szem előtt tartó és nem tisztán megismerő, hanem teleologikus jellegű jogtudomány megkövetel. A jogi és nem jogi elemek megkülönböztetése nem jár gyakorlati eredménnyel. A filozófiában fogalom és a fogalmat kifejező jel: a szó, különböző két fogalom, a jogtudomány szempontjából, mely szavakba foglalt jogszabályokkal és a jogalkalmazás céljára definiált kifejezéseikkel dolgozik, isőt sokszor szavakat a közhasználatból meghatározás nélkül bizonytalan terjedelmi körrel és változó tartalommal vesz át, a szó és a fogalom elválaszthatatlanok. Eltekintve egy-két, a nyelvújítás alatt keletkezett mesterséges, latinból fordított műszótól, a jogi szavak köznapi szavak is, viszont a jogszabályokban előforduló köznapi szavak ís a joggyakorlat meghatározásai folytán jogi műszavakká válnak, a köznapi szavaktól esetleg eltérő sajátos területtel bírnak, sőt különböző törvényekben más és más jelentőséget kapnak (kereskedő, iparos, lehetetlenülés, jó erkölcsökbe ütközés, gondatlanság, veszélyeztetés). Fi'Lozófiailag mindez bizonytalansági elem, viszont a szavaknak változó értelme, a körülményekhez való alkalmazkodása megkönnyíti régi törvényeknek az élet által megkívánt értelmezését. A szavak a közfelfogás, az új élet jelenségek folytán maguk is változó tartalmat és terjedelmet kapnak, ami a bírónak sokszor hasznos útmutatás a közfelfogás kutatásánál. Az sem baj, hogy a törvényértelmezésnél a bíró sokszor rejtett szociológiai indokolást ad logikai értelmezés keretében. Nem lehet