Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Pénzügyjogi kötelem

719* galom-másítást szándékol, hanem egyszerűen nélkülözi a szabatosságot. Hangsúlyozni kell tehát a pénzügyi jognak azt az élő törekvését, hogy (ikülön nem definiált) jövevényfogaimaiinak eredeti értelmi tisztaságát megóvja. De vájjon e törekvés eddig is kézenfekvő volta, a kölcsönfoga Írnak addig is szorosan magánjogias értelmezése mellett, felvetődött-e valaha is az az állítás, hogy e terminus technikusoknak szabatos használata a pénzügyi jogot elmagánjogiasítja?! Ez a vád, még arról a részről is, ahol egyetértenek velem,4) kizárólag a kötelem fogalmának a közpénzügyi jogviszonyok tartalmi eleméül való megjelöléséből táplálkozik. Nem szólva arról az egymagában is elgondolkoztató kérdésről, hogy — ha a pénzügyi jog nem a maga egészélben közigazgatási jog, amint valóban nem az, — milyen természetű jogi keret lehet az, amelyben a szolgáltatás, kezesség stb. fogalmai eredeti értelmükkel szerepelhetnek, meg kell vizsgálnunk a kötelem fogalmának valóságos értelmét, arra irányuló bizonyságszerzés végett, hogy az erre a tényleg nagyfontosságú fogalomra lokalizált vizsgálatok kellő beállítás mellett is a magánjogi kizárólagosságot domborítják-e ki. Zerkovitznak, aki közjogi vonatkozásiban a kötelmet tagadja, igen természetesen szemet szúr már a ,tjogviszony" ifogalmának használata is.5) Ha ugyanis elismeri a jogviszony létét, de tagadja benne a kötelmi tartalmat, akkor nyilatkoznia kell annak természete ifelől, vagy legalább is csatlakoznia kell pénzügyi jogíróink felifogásához, akik úgy látják, hogy a pénzügyi jogban egyszerűen ,.közigazgatási jogviszonyok" tárgyaltatnak. Zerkovitz azonban meggondoltabb. Óvatosan lépked ezen az ingoványos felületen, nem támadja a jogviszonyt erőteljesen, de ő maga inkább csak a ,,viszony" mellett marad, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az adóalany és az állam közötti jogviszony tulaj donképen csak fikció. Nyilván a jogviszonyt illetőleg is az a formula irritálja, amellyel a kötelem lényegét állapította meg, s amely a jogalany szándékát konstitutívnak tartja akár a kötelem, akár legtágabb körben: a jogviszony kialakulásában. Hogy ez a vélemény miként volna pl. a törvényben gyölkeredző tartási kötelemre alkalmazható, az kiderítetlen, ha azonban -tudjuk, ihogy a magánjog még a személy és dolog .közötti viszonyt is jogviszonynak nevezi (természetesen a közöttük lévő jogi kapcsolatot íeltételezve), akkor nem láthatjuk akadályát annak, hogy az adóztató közület és az adóalany jogi kapcsolata még abban az esetben is jogviszonynak neveztessék, ha a jogviszony leglényegesebb ismérvéül more patrio a hatalmi aláveteíettséget, a ,,jogeszme" által nem korlátozott ,,unbedingte Unterwerfung"-ot tekintjük. Tárgykörünk fogalomkészletében a jogviszony különben sem újdonság és noha a már említett közigazgatási jogviszony" Ikitétel a pénzügyi jogirodalomban régóta és különösen a 4) L. Nagy Dezső Bálint bírálatát az Illetélkügyi Közlöny októberi számában. 5) Papp Antal íd, bírálata ebben szintén következetes; hogy a. kötelmet tagadhassa, tagadja a jogviszonyt is.