Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Pénzügyjogi kötelem

718 A pénzügyi jog mint önálló közjogi stúdium tudvalevőleg nem régi keletű, szemben a magánjog ősi struktúrájával és ösd terminológiájával. Mi sem természetesebb tehát, minthogy a vagyoni érdekekbe nyúló közjogi szabályok ott, ahol a fogalom-azonosság fennáll, a magánjog ama részéből kölcsönözték a jövevény szavakat, amely részben a magánjog is a vagyoni érdekeket szabályozza. Ez a magyarázata annak, hogy a pénzügyi jog számos íhelyen operál azokkal a fogalmakkal, amelyeket a magánjog „foglalt le", így pld. a szolgáltatás, a kezesség, az egyetemlegesség, a késedelmi 'kamat, a zálogjog stb. fogalmaival. Nem tartom Vitathatónak azt, hogy akkor, amikor az objektív bírálat ezeknek a jövevényszavaknak, mint ilyeneknek a létjogosultságát kutatja, — elsősorban és főleg azt kell megállapítania, vájjon az új szóhasználat fedi-e azt a belső fogalomértékét, amely a kérdéses fogalmat az eredeti helyén jellemzi. A magánjogban és pénzügyi jogban egyaránt használatos fogalmaknak iménti példázató® felsorolásából és könyvemben is megtörtént kiemeléséből nyomban megállapítható, hogy a pénzügyi jogban nem felismerni vélek, hanem egyenesen felismerek magánjogi fogalommegihatározásokat,3) de, hogy én ezért használom a pénzügy jogi kötelem fogalmát —, nem pedig azért, mert a kötelmi jogi tartalmat egyenesen felismerem —, erre Zerkovitznak semmi bizonyítéka nincs s ezt éppen az ellenbizonyítékok sokaságánál fogva nem is minősíthetem másnak, mint hírtelenül kikívánkozott impressziónak. Ezzel a benyomással mondja ki egyébként azt is, hogy a kötelem szó mögött „a magánjog fogalmi meghatározásai rejtőznek", de adós marad ezzel a rejtőzködő meghatározással és amikor a kötelem ismérvéül a felek akaratát jelöld meg, akkor téved, mert ezzel nem definiál, hanem még a magánjogi viszonylatban is csak a fogalom leggyakoribb modulációját adja. Ezen a módon természetszerűen nem juthat közel a vitatott pénzügyi jogviszonyok jellemző alaptulajdonságaihoz. A pénzügyi jog nyelvalkatában használatos magánjogi nomenklatúra nem egyszerű fonetikus jelenség, mert minden magánjogi eredetű jövevényszó mögött valóban „magánjogi fogalom-meghatározásök" élnek. Tudvalevő, hogy a jövevényszavak definícióját a pénzügyi jog mellőzi, mert ezeknek tudását a magánjogi képzettség alapján feltételezi és mert elütő értelmet adni nem szándékol. Sőt, ahol1 a jogalkotó elnézésből e fogalmak bennrejlő értelmével meg nem egyező hatást kíván elérni, ott a fogalomtorzításra maga a pénzügyi jogélet belső dinamikája termeli az ellenhatást. Gondoljunk pld. a kezesség fogalmára, amelyet a pénzügyjogi terminológia helyenként nem az eredeti magánjogi értékévél használ, a reakció állandóan súrlódó hangja igyekszik ezt a fogalmat a maga értelemszerű medrébe terelni. Nyugodtan megkockáztatható az az állítás, hogy amennyiben a pénzügyi jog magánjogi jövevényszavai helyenlkint némi eltérést mutatnak fel az eredeti értelmi anyaggal szemben, akkor ez az eltérés nem fo3) L. id. munkám 22. 1.