Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A biztosítási díjperek és a perrendi reform

7J0 frank leértéikelése következtében beállott kár megtérítésére az adóst csak vétkes késedelem esetén kötelezze, vagy pedig rá fog-e térni arra az útra, mely viszonos kötelmeknél a szolgáltatás — és ellensz olgáltatás arányára, — egyoldalú szerződéseknél a szolgáltatások teljesítésére irányadó betöltési jóhiszeműségre és hallgatólagos értékálilandósági kikötésre felépített konstrukciókon át a szolgáltatások értékállandóságiának az egész jogrendszer területén való megvalósítására vezet mindazon esetekben, amikor a felek szembenálló érdékhelyzetének figyelembevételével a méltányosság azt megkívánja. A bécsi Phönix bukása a stambuli leányintézet és vele együtt az egyik török biztosító intézet csődjét vonta maga után. A török állam a többi európai államtól eltérőleg a két csődbe jutott vállalat vagyonának és az állami viszontbiztosító intézet rendelkezésére bocsátott alapinak felhasználásával úgy oldotta meg a biztosítottak jogi helyzetét, hogy azoknak jogukban állit bármelyik biztosító intézetet kiválasztani, amely köteles a biztosításii ügyletbe belépni és a biztosítottak által fizetett díjakat teljes összegükben a biztosítottak javára írni. A jövőre nézve pedig a hasonló esetek elkerülése végett a török állam el akarja rendelni, hogy a biztosító intézetek teljes állományukat belföldön kötelesek rendelkezésre tartani. (N. Z. Zt.) Az ingyenesen vállalat megbízás teljesítése körében elszenvedett kár megtérítése kérdésében a Thurgauer Obergericht az alábbi esetben döntött: A ló tulajdonosa egy huszár ismerősét kérte meg, hogy lovát egy szomszédos városba ingyen elvigye. A megbízott a megbízó istállójában ráült a lóra, amely őt levetette. Sérülést szenvedett és gyógykezelésére fordított költségeinek megtérítését kéri kettős alapon: egyrészt a ló tulajdonosa, mint állattartó, másrészt minit megbízó 'felelőssége alapján, A bíróság az állattartó felelőssége alapján kártérítési jogcím fenforgását nem állapítja meg, mert a tényállás szerint az állattartó kellő felügyeletet gyakorolt és a ló máskor mindig nyugodt állatnak bizonyult. Megállapítja azonban a felsőbíróság a ló tulajdonosának felelősségét a megbízási nélküli ügyvitelre vonatkozó azon szabály kiterjesztő magyarázata alapján, hogy a megbízási nélküli ügyvivő az önhibáján kívül őt ért kár megérítését méltányossági alapon, méltányos összegben követelheti. Felperes elégtételt is követelt, ezen igényét azonban a felsőbíróság azzal az indokolással utasította el, hogy amennyiben vagyoni kártérítésnek is csak méltányossági alapon, méltányos kármegosztás alapján van helye, akkor vagyoni kárt meghaladó elégtételt követelni nem lehet. (N. Z. Zt.) w. A.