Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Jogellenes cselekményért való magánjogi felelősség

574 ményt elkövető ugyan 'beszámítható, de a cselekmény elkövetése körül vétkesség nem terheli (pl. szándék és gondatlanság hiánya jogilag figyelembe jövő tévedés esetében). Az ilyen cselekményért való felelősségre nézve ugyanaz áll, mint a beszámíthatatlan személy jogellenes cselekményére vonatkozólag. 4. A cselekvő és a cselekmény kapcsolata esik kifogás alá. A Btk. 77. §-a kimondja: „Nem számítható be a cselekmény, ha elkövetője ellenállhatatlan erő, vagy oly fenyegetés által kényszeríttetett arra, amely saját vagy valamely hozzátartozójának életét vagy testi épségét közvetlenül veszélyeztette, amenynyiben a veszély másképen nem volt elhárítható." Ebben az esetben ugyanis a cselekvő tulaj donképen egy rajta kívül álló ok által megindított okfolyamatba iktatódik be, tulaj donképen ő is csak okozat és cselekményének csak fizikailag, nem pedig pszichikailag is forrása, amiért is a büntetőjog szerint az ilyen esetben a cselekvőnek a ,,büncselekvési képessége" (Angyal) hiányzik; a cselekvő tulaj donképen nem is cselekszik, hanem vele végeznek valamilyen cselekvést, ,,non agit, sed agitur", s bár a cselekmény jogellenességét nem veszti el, mint bűncselekmény mégsem számtíható be a kényszer hatása alatt cselekvő egyénnek. A magánjog szempontjából a kérdés megoldása körül ellentétes nézetek vannak. Tuhr (Alig. Teil II. köt. 2. rész, 486. old.) szerint ugyanis: „Auch duroh rechtswidrige Bedrohung ist der Vorsatz nicht ausgeschlossen. Wie bei Rechtsgescháften, so gilt auch bei reohtswidrigen Handlungen der Satz: coactus voluit. Wer eine unerlaubte Handlung unter dem Eínfluss ein*r Drohung begeht, handelt widerrechtlich und vorsátzlich und haftet nach §. 823. Nur wenn er zur Beschádigung einer fremden Sache gezwungen werden soll, kann er unter dem Gesichtspunkt des Notstandes dazu berechtigt sein, hat aber auch in diesem Fali den Schaden nach §. 904. zu ersetzen." Erre vonatkozólag megjegyzésünk a következő. Helytelen először is különbséget tenni aközött, hogy a kényszerítés erőszakkal történik, vagy fenyegetéssel, feltéve, hogy utóbbi komoly, közvetlen és el nem hárítható, mert ebben az esetben ép oly erővel érvényesül, mint a fizikai erőszak s a kényszerítettnek az önálló elhatározási és cselekvési képessége az egyik esetben csak úgy meg van szüntetve, mint a másikban; pl. a kényszerített szempontjából nem tehető különbség azon esetek között, amikor A. töltött revolverrel a kezében és azzal a fenyegetéssel, hogy engedetlenség esetében lelövi, arra kényszeríti B.-t, hogy a C. tulajdonát képező lakóházat felgyújtsa — feltéve, hogy B.-nek semmiféle segítségre sincs kilátása — vagy hogy A. a védelmére képtelen B.-nek a kezébe egy tüzes csóvát nyom, B.-t odavonszolja a C. házához és a B. kezében levő csóvát C. házához tartatja. Mind a két esetben A. kényszert fejt ki, melynek ereje és hatóifoka teljesen egyforma lehet annak ellenére, hogy az egyik esetben forrása fenyegetés, a másikban fizikai erőszak. A Btk. 77. §-a helyesen nem is tesz különbséget a fenyegetés és az erőszak között és a súlyt a kényszerítésre helyezve azt mondja, hogy a beszámítás kizárásának feltétele az,