Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Állami kölcsönök válságidőkben

571 áldozatra felhívott hitelező, s ezen a piacon, mely a nagyobb összeséget jelenti, az állam lesz a kötvényhűség áldozatára hivatott. További probléma volt az idegen jog alkalmazása egy másik állam területén. A svéd döntés ezt elhárítja és még nagyobb nemzeti önérzetet tanúsít a holland döntés, amely elvileg kizárja a külföldi jogot, ha az a holland jogérzet szerint meg nem 'tűrhető eredményre vezetne, mint amilyenek szerinte és Sauser Hall szerint Roosevelt törvényei. Az osztrák Gutachten ellenben, mely a holland döntést még nem ismerhette, sokkal inkább megalkuvó, amidőn nem találja, hogy az aranyalapon való feltétlen szerződési hűség az osztrák jogérzetben gyökereznék. Ez a két élesen szembenálló felfogás, mennyire jellemzi a gazdasági hátterek különbözőségét, melyekben keletkeztek! Érdekes Sauser Hall azon tétele is, amely ismert elméletek alapján az állam normál-functiójának a szerződések védelmét tartja — tehát ez nemzetközileg elismert functiónak tekinthető, szemben a politikai jellegű, ez alapon részrehajló, egyes osztályok érdekében hozott, s így szükségkép territoriálisán korlátolt törvényekkel szemben, melyek egyes más világnézetű államokban az ottani közrendbe való ütközés bélyegét is kénytelenek elszenvedni. Figyelmet érdemelnek az osztrák véleménynek a Wáhrungshoheitre vonatkozó fejtegetései is. Itt van az az aranyhíd, melyen keresztül a vélemény az idegen jogot az ország területére beengedi. Hollandia lezárja a határt, de mindkét állam végeredményben a maga nemzeti szempontját érvényesíti. E nemzeti szempont a svéd és holland ítéletekben olyként érvényesül, hogy azok a külföldi aranyvaluta-kikötést — mint Sauser Hall mondja — saját szerződésük alkatelemévé teszik, s így arra saját nemzeti jogukat alkalmazzák, Ily módon egy idegen valutáris fogalom befogadásával nemzeti célt (szerződési hűség) szolgálnak. Az osztrák vélemény ellenkezően jár el, amidőn a „Wáhrungsstatut" és az idegen ,,Wáhrungshoheit" szempontjait érvényesíti oly célzattal, hogy a kikötött idegen aranyvaluta értékcsökkenése révén az osztrák államkincstár, illetve a nemzeti gazdaság végeredményben a kedvezőbb adósi helyzet előnyét élvezhesse. A jognak absolut tisztaságát a magam részéről leginkább a Supreme Court bírói kisebbsége véleményében (1. IV. pont végén) véltem megtalálni, míg más döntések sugallatában — mint láttuk — a hitelezői vagy adósi érdekpositiók mögöttes szerepe felismerhető. A most ismertetett kiváló jogászi alkotások óta az európai valuták leértékelésének újabb versenye vette kezdetét. Az ezzel kapcsolatos problémák megoldásának nehéz feladatköre az idézett döntésekből sok maradandó tanulságot fog meríthetni.