Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Állami kölcsönök válságidőkben

570 hely kérdése, s az ahhoz fűződő joghatások a magán- illetve hiteljogászt érdeklik. Ezúttal nemezeket kívántam kidomborítani, bár a szoros kapcsolat miatt nem mellőzhettem ismertetésüket. Az anyag az egész civilisátió jogrendjének számos alapelvét érintette. Ezek egyike az államnak, mint magánjogi adósnak szuverenitása. Itt két szempont áll szemben. Az egyik az amerikai főbírák különvéleményében van kifejtve. Ha a kormány magánossal szerződik, letétbe helyezi szuverénítását és a magános adóssal egy színvonalra kerül. Nincsen tehát joga arra, hogy szuverénitása fegyverével egyoldalúan lerontsa saját ünnepélyes igéretét, mert nincs oly hatalom, még az államé sem, mely saját Ígérete hatását megváltoztathatná. Ez részben jogi, részben erkölcsi tilalom — ennyiben tehát a nemzeti becsület kérdése is. — A magánjog ezt a nagy problémát ,,Venire contra factum proprium" jelszó alatt ismeri, amely az amerikai főbírák döntéséből a legnagyobb méretekben tárul elénk. Az amerikai bíró, legalább elvben — teljesen magáévá tette azt a legmagasabb erkölcsi felfogást, amely méltó a világ legnagyobb demokratiájához. Szemben álló szempont a szuverén állam végszükségszerű helyzete. A védekező amerikai kincstár, vele egyetértően Nussbaum, a háború utáni szerb állam ezt érvényesítik. A Cour P. rideg legalitása még a háborút sem ismeri el végszükség állapotnak. A Supreme Court ugyancsak megcáfolja Nussbaum érvelését (1. II.) elveti a végszükséget allegáló államnak erre alapított védekezését, kétségkívül a jövőbeli államhitel és prestige legmagasabb szempontját véve döntőnek. További szempont volt az állami szuverenitás önkéntes feladása idegen jog alá vetés útján. E részben a Nemzetközi Állandó Bíróság döntését az angol, svéd és holland ítéletek teljesen magukévá tették. Valamennyinél az adós nemzeti joga áll előtérben és a legerősebb ragaszkodás ehhez a nemzeti joghoz. Különös és határozott alávetés híján más jog alkalmazását feltenni sem lehet. Egyedül az osztrák vélemény vezeti le a kölcsönszerződés egyes mozzanataiból a határozott alávetés tényét. Sauser Hall, ki e véleményt még nem ismerte, mintegy szemére veti a szuverén svéd államadósnak az idegen kedvezőbb joggal való védekezés készségét. Az osztrák vélemény ebben sokkal tovább ment. Egy további szempont a kötvénybirtokosok védelme az adós állammal szemben. Ltt utalok a francia aranybizottság panaszára (1. H.) és javaslatára. A Cour P., a holland és svéd bíróságok — utóbbiak saját nemzeti joguk alapján — a kötvénybirtokost teljesen megvédték. A javasolt ,,Tribunal de Conflits"-ra tehát nincs is szükség ott, ahol a nemzeti jogok kellő védelmet nyújtanak. Láttuk azután az amerikai jogban a végszükség problémakörrel kapcsolatban az összeség érdekét, szembeállítva az egyes hitelezőktől megkívánt áldozattal. Ez a szempont, az ország belsejéből nézve, meggyőzőnek látszik. De súlyát veszti, mihelyt a problémát a nemzetközi piacra helyezzük át. Ott az adós állam kerül ugyanabba a helyzetbe, mint az ő saját határain belül az