Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Állami kölcsönök válságidőkben

567 dolláros a szokásos amerikai aranyérme kikötést tartalmazta és fizetési helyül egy newyorki bankár telepe volt megjelölve; a bond érvényéhez egy newyorki bank hitelesítő záradéka volt szükséges. A Congresszus, mint tudjuk, 1933. június 5.-én az aranykikötéseket hatálytalanította. Ez alapon az osztrák kormány a követő szelvényeket a papirdollárnak schilling egyenértékében váltotta be. Az osztrák pénzügyminiszter álláspontja az volt, hogy a Congressus határozatát a kölcsön amerikai tranche-aira is alkalmazni kell, mert a kölcsönszerződés megkötése helye New-York és így az egész adóssági jogviszony az Egyesült Államok törvényei alá tartozik, de ha ez nem is állna meg, a Congressus határozatát a kikötött teljesítési hely és a pénznem joga (Wáhrungsstatut) alapján is alkalmazni kell. Az 1930. évi azonos jogi helyzetű Bundesanleihével kapcsolatban folyó egyik perben a Nemzetközi fizetések Bankja, mint Trustee a »papirdollár alapú átszámítást nem tekintette megfelelő teljesítésnek. Több más hitelező is aranyalapon követelte a szelvények beváltását. Az osztrák Igazságügyi Minisztérium, hivatkozással a külföldi adósságok aranyzáradékának szándékolt általános szabályozására, jogi véleményt kért a Legfelsőbb Bíróságtól, közölve saját álláspontját, mely lényegileg egyezett a Pénzügyminiszterével. A Bíróság egy teljes ülési tanácsa (Plenarsenat) e véleményt 1935. november 26-án megadta.23) A vélemény ismerteti a kölcsön jogi ismérveit, az amerikai törvényeket, külföldi bíróságok idevágó egyes döntéseit, hivatkozik egyes német, osztrák, cseh és schweizí munkákra és egyes osztrák jogszabályokra. Ugy látja, hogy itt egy aranyértékkikötéssel kapcsolatos aranyérmekikötésről van szó. Az adós elsősorban aranyérmékkel tartozik, de ha ez nem volna lehetséges, úgy az esetre a felek szándéka az volt, hogy a hitelező amerikai folyópénzben (Wáhrungsgeld) annyit kapjon, amennyi a kikötött aranyérmék számának, illetve az azokban foglalt finomaranysúlynak megfelel. Minthogy az amerikai törvény az ily kötelezettséget visszaható erővel hatálytalanította, az a kérdés, vájjon az osztrák kincstár ily módon szabadult-e az aranyértékü fizetés alól: attól függ, hogy e jogviszony az osztrák vagy az amerikai törvény hatálya alá tartozik? Kétségtelen, hogy a kölcsön amerikai pénzértékről szól. Az adós kötelezettsége tehát azon anyagi jogrendszer szerint ítélendő meg, amelynek a jogviszony — keletkezése és helyi szempontból — (,,nach Ursprung und Sitz") alá van vetve. E részben a vélemény utal a figyelembe veendő momentumokra. Idézi az 0. P. T. 986. §-át, amely a pénzkölcsönök tekintetében a pénzérték jogára (Wáhrungsrecht) utal. A pénz — bárminő is az — csupán a pénz jogi törvényekből meríti értékét és a ,,Wáhrungshoheit" mindenkép elismerendő. Az aranydollár is pénznem-fogalom „Wáhrungsbegríff" és azt nem lehet olyan 2S) Prás. 645/35. sz. alatt közölve „Amtsblatt der österreichiscfoen Justizverwaltung, Jahrg. 1935. St. 10. — Wien 10. Dezember 1935. S. 106.—120.