Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Állami kölcsönök válságidőkben

562 vélemény, midőn a kormány azt mondja, hogy megszegte ugyan szerződését, de saját maga alkotta jogszabállyal menekülhet annak következményei alól. Idézi Hamilton müveit, mely szerint, ha a kormány magánossal szerződik, letétbe helyezi alkotmányos tekintélyét, s ezáltal jogai és kötelezettségei ugyanazok, mint a magánosé. Lehetetlen összeegyeztetni a kötelező Ígéretet oly hatalommal, amely törvényt alkothat ezen igéret hatásának megváltoztatására. Idézi Waite és Strong főbírák ítéleteit,15) melyek szerint az Egyesült Államokat szerződéseik épügy kötik, mint a magánosokat. Ezek kötelemszegésének a hatálya mindenben egyenlő az államéval. A törvényhozásnak nincs hatalma arra, hogy megváltoztassa azt a szerződést, melyet a kormány magánossal kötött. A kormány ily szerződéssel letett szuverenitásáról10) és a magánszerződő felekkel egyenlő lábon áll. Ez év elején lejárt a határidő, melyet a Bili Steagall az aranyzáradékperek megindítására engedélyezett. Ezen perek iránt Amerikában ma már, amint hallom, nem túlnagy az érdeklődés; az arany kérdés felett napirendre tértek. De azért a bírói bölcseség azon megnyilatkozásai, amelyeket fenn — sajnos, csupán vázlatosan idézhettem, örök értékűek fognak maradni és a legújabb valutáris eseményekkel szemben — azt hiszem — időszerű volt hivatkozni rájuk. V. Az angol 1917. évi államkölcsön. Anglia hadikölcsönei közül az 1917. évi dollárkölcsön került elvi jelentőségű perre, amely a kötvénybirtokos választása szerint New-Yorkban „gold coin"-ban, vagy Londonban a kölcsön kíbocsátásakori fontparitáson volt fizetendő. 1934-ben az angol kormány a dollár aranyértékén való fizetést megtagadta. A perben elsősorban az alkalmazandó jog kérdése volt eldöntendő. Branson bíró ítélete szerint,17) ha itt különböző államok polgáraínak vitájáról volna szó, úgy a szerződés kötése, annak teljesítési helye alapján és egyéb körülményekből az amerikai jogot kellene alkalmazni. Ámde a jelen esetben a magánfél szuverénnal áll szemben és Lord Romilly-t idézve, helytelen volna feltenni, hogy mert a kormány külföldön tárgyalt le egy kölcsönt, azért azon ország törvényeit kellene alkalmazni. Irányadó csakis az adós állam saját joga. Az a vélelem, hogy a szuverén állam nem hajlandó magát más állam törvényeinek alávetni, mint a sajátjának, oly erős, hogy azt csak kifejezett ellenkező megállapodás dönthetné meg. A bíró tehát az angol jogot alkalmazza és figyelmen kívül hagyja az amerikai jogot. A fizetési Ígéretet úgy magyarázza, hogy aki 1917-ben az Egyesült Államok aranyérméjét kötötte ki, annak fel kellett 15) Siniking Fund CaseiS'. 16) ,,Laid aside its sovereignty". 17) L. Plesch „The Gold Clause" 13—24. old. és Doimike Dss Emprunts d'États líbellés en dollars-or (Journal du Droit International 1936. évf. 551—553. old.).