Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Állami kölcsönök válságidőkben

560 IV. Északamerikai államkölcsönök. (Liberty Bonds.) Roosevelt pénzrendszeri törvényei óta több mint 3 év telt el és ma a világ valutáris válságának újabb fordulópontján nagyon hálás visszatekinteni rájuk. A Senatus azon emlékezetes ülésén, melyen a Joint Resolutiont tárgyalták,10) két álláspont küzdelme dőlt el, melyre ma nem az aranyzáradék, hanem az állam adósi mivolta szemszögéből kivánok rámutatni. Az egyik álláspont11) előtérbe helyezve az állam kötelezettségeinek morális oldalát, a nemzeti becsület kérdését látta a ,,solemnly pledged promise" betartásában, a háborús Liberty bondok teljes értékű beváltásában. Utaltak arra, hogy 6 héttel ezen ülés előtt a kincstár még nagy tétel aranybondot hozott piacra. Nihil noví sub luna! 1936. szeptember 28-án Bonnet képviselő ugyanily szemrehányással illeti a francia kormányt, a franc devalvatio előtti nagy állami kibocsátás miatt, s a „Suisse" genfi lap12) a schweizi Bundesratnak a ,,Zeichnet Wehranleihe" felhívásait veti szemére. Egyik szenátor az angolszász lélek még érzékenyebb rugóját érinti, midőn a játékszabályoknak játék közben való megváltoztatásán botránkozik meg. Egy másik szenátor vagyonfosztást említ, utal az alkotmány azon sarktételére, mely szerint a közadósság érvénye vita tárgyává nem tehető. Ha valaki csak azért, mert arra hatalma van, egyoldalúan megváltoztatja a szerződést — mely az állam és polgárai közt létesült, — az immorális. — Hogyan várhat ezek után É.-Amerika pontos fizetést saját adósaitól? Mások az államhitel lerontását várják és a pénzrendszer megingását. És 3 évvel később a kormány több milliárd dollár alacsonyan kamatozó ,,Treasury bond"-ot helyezett el az országban. A legutóbbi kibocsátást (1936. szept.) egy nap alatt 9-szeresen túljegyezték! Ennyire felejt a tőke! A másik oldalon1") főérv volt a ,,supreme necessity", a teljes pénzügyi összeomlás veszélye, más országok letérése az aranyalapról, az össznépesség érdeke egyesek megkivánt áldozatával szemben, annak reménye, hogy ilykép a prosperity viszsza fog térni, az arany fictiója és fétis jellege, a goldstandardnak hozott további tributumok elejtésének szüksége; másrészt a Congresszus omnipotentiája a pénz értéke és annak aranytartalma meghatározásában, miért is bárki szerződik az E. államokban, tudnia kell, hogy a Congressus sértheti az ő jogait. Az állam hitelezői és egyéb hitelezők közt discriminálni nem lehet és ha a visszaható erőt nem ismerjük fel, úgy a régi aranybondok mesterséges többletértékükkel ki fogják szorítani az állam új kibocsátásait. 10) L. Jogtudorn. Közlöny 1933. évi. 43. éis 45. szám; Congressional Record Vol. 77. No. 67. 11) Főkép Reed, Fess, Walcott, Hébert és Schall szenátorok. l2l L. Pester Lloyd 1936, szept. 29. 13. old. 13) Fletcher, Borari, Barcley Wheeler szenátorok.