Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Csábítási kárigény elenyészése

546 Az első megjegyzés: a határozat nyíltan kimondja a közérdek jogszabálymódosító erejét, amelyet a Kúria egyéb határozatai nyomán már korábban magunk is kiemeltünk (lásd: Polgári Jog 1935. év. 109. oldal). A másik: a fogalmi zsarnoksággal való tudatos szembehelyezkedés. A Kúria ismeri a jogtételt, hogy a telekkönyv dologi jogok nyilvántartására van szánva (tudja, amiről a határozat nem tesz említést, hogy egyes kötelmi igények csak kivételesen juthatnak a telekkönyvbe, de általa ,,dologi erőt" nyernek), ismeri az elmélet álláspontját a dologi jogok ,,zárt számá"ról — és eme nagytekintélyű tételekkel dacolva — telekkönyvi bejegyzésre alkalmasnak mondja. A Kúria határozatában nem az álláspont, a rendelkezés az új, hanem az indokolás, az indokolás szokatlan őszintesége, nyilt szókimondása. Érdemesnek tartjuk reámutatni arra, hogy telekkönyvi hatóságaink gyakorlata ,,a tűzkármentességi szolgalom" bekebelezhetőségét már régen elismeri. A vasúti sín melletti ingatlan tulajdonosa nyilatkozatot állít ki, hogy a vasúti üzem által okozott esetleges (szíkrahullás) tűzkárát nem érvényesíti. Ez a nyilatkozat egyszerű pactum de non petendo, tehát kötelmi jogi alakulat. Minthogy azonban a vasút tulajdonosváltozás esetén az új tulajdonossal szemben nem volna védve az előd kötelmi erejű, tehát kötelező erejével egyedül a nyilatkozatot tevő előadóra nehezedő nyilatkozatra hivatkozással — ezért szolgalomszerűen képezték ki a nyilatkozat jogi minősítését, hogy a szolgalmi (nyilván tudatosan helytelenként felismert, de gyakorlati kényszerokokból mégis csak megtartott) minősítés révén a telekkönyvi bekebelezés eszközölhető legyen. B. S. A Kúria ismételt esetekben kimondotta, hogy a csábításon alapuló erkölcsi kárigény nem érvényesíthető, ha a felek között a viszony állandósul. A 3257/1921. sz. határozat (Szladits— Fürst: A magyar bírói gyakorlat II'. k. 647. 1.) a csábítást követő ágyassági viszony esetére a kártérítési igényt elvonta azzal az indokolással, hogy ,,a kártérítés már nem a nemi érintetlenségtől való megfosztásért járna, hanem az ágyassági viszony jutalma lenne, ami pedig a jóerkölcsök fogalmával össze inem egyeztethető." De ágyassági viszony nélkül is elesik a kárigény, mert a Kúria P. ILI. 11795/1930. sz. határozata szerint (uott 648. l.),.,,a jóerkölcsökbe ütköző házasságon kívüli nemi viszonyoknál az állandósulás a csábítás miatti kárigényt megszünteti." Már ez a határozat is kiemeli a fenti szabály alóli kivételként azon eseteket, ,,ha a nő a házassági komoly Ígéretbe vetett bizalma folytán az ígéret beváltásának lehetősége mellett, annak reményében tartotta fenn a nemi viszonyt, vagy ha a csábítóval szemben függő helyzetben volt." A P. III. 5858/1935. számú kúriai ítélet a tábla elutasító ítéletének megváltoztatásával alperest 3000 P erkölcsi kár meg-