Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Csábítási kárigény elenyészése

547 fizetésében marasztalja. Az indokolás szerint ,,a viszony állandósulása az erkölcsi kártérítéshez való igényt rendszerint megszünteti ugyan, mert annak folytán a nő tisztességét utólag elveszti és azzal az erkölcsi kártérítés jogalapja megszűnt. Nem lehet azonban ily jogmegszüntetö hatályt tulajdonítani a viszony állandósulásának akkor, ha a nő a komoly házassági Ígéretbe vetett bizalom folytán az ígéret beváltásának lehetősége mellett és annak reményében tartotta azt fenn." A jogszüntető hatály kizárásának kivételes esetét ez az újabb határozat szó szerint azonos szövegezéssel írja körül, mint az idézett korábbi határozat, ami egymagában utal arra, hogy a Kúria jogtételszerüen kezeli a maga gyakorlatának szabályát. A kivétel — 'hogy t. i, a szerelmi viszony további fenntartása, ha ez a házassági ígéret beváltása reményében történt, az erkölcsi kár iránti jogot meg nem szünteti, mély és emberséges bölcsességgel enyhít a könyörtelen puritanismuson, de a kiinduló pontot az enyhítés mellett is túlridegnek, méltánytalannak tartjuk, indokolását meggyőzőnek nem érezzük. Ha a jog az „önelhatározás" olcsó érvével szakít és csábítás esetére a nőnek erkölcsi kárigényét elismeri, bár amint épen a most megbeszélt határozat is kiemeli, — ,,nemi érintkezés mindig a nő tudtával és beleegyezésével történik" — akkor nem helytálló a csábítás tényével a nő javára keletkezett kárigényt megszűntnek tekinteni, ha a viszony állandósul. Ez a tétel már a bizonyítási teher folytán is méltánytalan. Azt még el lehet várni és föltételezni, hogy a nő bizonyítsa a házassági Ígéretet, de már sokszor nehéz lesz igazolni, hogy az első nemi érintkezés után is a férfi újabb, sőt folytatólagos házassági Ígéretet tett. De a bizonyítási teher súlyától eltekintve, az egyszer elbukott nő, amikor a csábítás megtörtént, tisztességes volt; ezen a tényen nem változtat az sem, ha utóbb ő tisztességtelenné vált. A tisztesség további fenntartását nem lehet megkívánni a tisztesség kikezdéséért, megingatásáért járó erkölcsi kárigény előfeltételéül. A mi gyakorlatunk elég sűrűn emlegeti az erkölcsi kárkövetelés megalapozásának indokául a nő erkölcsi integritásának kisebb értékűvé válását és férjhezmeneteli esélyeinek megnehezítését. A gyakorlat is tehát azon az alapon áll, hogy a nő ,,tisztességét" a csábítás után bekövetkező nemi érintkezés befolyásolja, csökkenti. Ennek a csökkent értékű tisztességnek a megtartása legyen az előfeltétel? A csábító férfinak ad a tétel elég könnyű kibúvót a kötelezettség alóli menekülésre. Elég, ha a viszonyt tartóssá alakítja, csak arra kell ügyelnie, hogy újabb házassági Ígéret ne legyen reá bizonyítható. A nő szempontjából: az erkölcsi kárigény a nőnek juttatott elégtétel az általa elszenvedett erkölcsi sérelemért, erkölcsi értéke azzal járó csökkentéséért — ez az erkölcsi kárigény nem a jövőbeli életmód kifogástalanságáért kilátásba helyezett jutalom, hanem a múltban elszenvedett sérelem anyagiakban nyújtott tökéletlen helyrepótlása. Az okozati láncolat szempontjából erkölcsileg aligha lehet felmenteni a csábító férfit a további fejleményekért, tehát a tisztesség további csökkenéseért való felelősség alól. Ha az érintetlenségétől megfosztott