Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Dr. Takács György: Rendszeres magyar pénzügyi jog [Könyvismertetés]

8 De elveszíti a kereskedő a vevőközönségeinek jelentékeny részét is. A döntvény következtében nem mer nekik többet hitelezni. Az adósra nézve pedig azért hátrányos ez a rendelkezés, mert hisz többet a kereskedőtől hitelt nem kap, nem tud részletfizetés mellett beosztással vásárolni és nem tud hitelt élvezni akkor, amikor pl. betegsége következtében arra rá van szorulva. Ennek következtében a döntvény ellentétbe kerül a törvény általános céljával és rendeltetésével, mert a gazdasági viszonyokra — minden vonatkozásban — káros befolyást gyakorol. Történeti magyarázat. Az 1868: LIV. t.-c. minden korlátozás nélkül engedte a munkabéreket lefoglalni. A 802. sz. javaslat a munkabéreknek csak egy forintot meghaladó részét engedte lefoglalni, de élelmezésből származó követeléseknél a teljes munkabért lefoglalhatónak indítványozta. Ezt fenntartotta a 156. sz. javaslat is. Az 1040. sz. javaslat" egy forint ötven krajcárra emeli fel a mentességet, de az élelmezésből és lakbérkövetelésből eredő követeléseket kiveszi a mentesség alól és azokat teljes egészében lefoglalhatóknak indítványozza. így az 1881: LX. t.-c. 62. és 63. §-ai is ekként rendelkeztek, vagyis az 1 forint 50 krajcáros mentesség dacára élelmezés esetén teljes egészében lefoglalhatóknak mondták ki. Ez volt tehát a helyzet a Novella előtt! Jött a Novella javaslata. Ez felemelte a mentességet négy koronára és azt akarta, hogy élelmezés esetén a napi 4 koronán aluli rész is lefoglalható legyen. A bizottság azonban kimondotta azt, hogy felerész lefoglalható és később a 4 koronát, a megélhetés drágulása folytán felemelte 5 koronára azon célból, hogy az adósnak is maradjon valami. Iime látható, hogy a törvényhozó hosszú időn keresztül azt kívánta, hogy élelmezés esetén ne legyen mentesség. Amikor pedig a mentességet megállapították, akkor felemelte a munkabér összegét, hogy így biztosítsa a mentesség alól való kivétel esetén is a munkás megélhetését. Amikor a törvényhozó két koronáról összesen 5 koronára emelte fel a le nem foglalható munkabéreket, akkor már ebben a felemelésben biztosította a munkás megélhetését. Amikor pedig először egyáltalán nem tett kivételt az élelmezés tekintetében, később pedig a minimum két és félszeresével való felemelés mellett a felét le engedte foglalni, akkor evvel a 2 korona és 50 fll.-rel, ezzel a kivételes esettel is, többet hagyott mentesen, mint eredetileg tette. A törvényhozás történetének ilyen módon való figyelemmel kísérése mellett nem állapítható meg az, hogy a törvényhozó ezt oly szigorú kivételként állította fel, amely kiterjesztő magyarázatra nem tarthat számot, sőt abból a tényből, hogy